Férfivélemény: Minek randizol, ha nem állsz készen egy kapcsolatra?

Ismerős a jelenetsor? Miért van az, hogy az izgatottan várt első randik olyan sűrűn válnak kellemetlen időtöltéssé? Alapvetően egy randi arról az izgalomról kellene szóljon, hogy jobban megismered a másikat és fordítva. Mégis oly sokszor sétálunk el csalódottan, úgy érezve, hogy fölösleges időtöltés volt csupán. A rövid válasz persze mindössze annyi is lehetne, hogy nem volt meg kettőtök között a szikra, de nem ritka az sem, amikor az alap „konfliktust" érezhetően valami teljesen más okozza.

Pár héttel ezelőtt Zsolti barátom csalódottan mesélt egy randijáról, ami a félresikerült találkák iskolapéldája lehetne. Hosszú kihagyás után ment először randizni, és bár a lánnyal online kellemesen elbeszélgettek, élőben valahogy mégis teljesen lenullázódott a kémiájuk. Mint kiderült, több ponton is léket kapott ez a hajó, hiszen bár a lány érdeklődött felőle, egyedül esélye se volt elvinni a hátán a beszélgetést, Zsolti pedig úgy igyekezett oldani a levegőben egyre érezhetőbb feszültséget, hogy felöntött a garatra a randi közben. Jobban, mint kellett volna, ráadásul a hölgy nem igazán volt partnere ebben, így egy elég kellemetlen randi emlékével távozhatott a helyszínről.

Abban talán mind egyetértünk, hogy Zsolti csúnyán elszúrta. Az egy dolog, hogy ritka bunkó dolog volt tőle lerészegedni egy randin, de az alapvető probléma ennél is lényegesebb: valójában nem érdekelte őt se a lány, se a randi úgy általában. Mindaddig, amíg csak online beszélgettek izgalmasnak tűnő időtöltés volt számára beszélgetni ezzel a lánnyal, de valójában annyiról volt szó, hogy egy nagyobb szívtörés után úgy érezte, ideje lenne már talpra állnia, azt pedig szerinte csak úgy lehet, ha az ember új kapcsolatba kezd...

Abban az esetben, ha még teljesen alkalmatlan vagy arra, hogy egyáltalán beszélgetésbe bonyolódj valakivel és őszinte érdeklődést mutass irányába, nyilvánvalóan nem a randizás a megfelelő gyógyír a szívfájdalomra. Az internetnek köszönhetően az ismerkedés kevesebb erőfeszítést igényel, mint valaha, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek bele is kell vetnie magát ebbe. Senki se akar olyan személlyel belevágni egy kapcsolatba, aki fél szemmel még mindig az exe instájára pillantgat. A kényszeres felejtési vágy nem egyenlő azzal, hogy készen állsz egy kapcsolatra, ráadásul másoknak csak az idejét rabolod és hiú ábrándokat keltesz bennük.

Barátom említett példája persze egy viszonylag kirívó eset, általában nem ennyire farkasordító az, ha valaki egyáltalán nem áll készen egy új kapcsolatra. A lényeg azonban pont ez: akármennyire látványos vagy sem, ha valaki nem képes még új kapcsolatba lépni, akkor jobb, ha ezerszer is átgondolja, hogy belekezd-e a randizásba. Hiszen jó esetben nem akarunk másoknak ártani, ezzel viszont könnyen okozhatunk kellemetlen pillanatokat a másik félnek.

Egy elszúrt randi persze nem a világvége, de gondoljunk bele abba, nekünk hogy esne újra és újra ebbe a falba ütközni. Talán, ha mindannyian kicsit jobban átgondolnánk, készen állunk-e valaki új megismerésére, és csak akkor kezdenénk ismerkedni, amikor már magunkat is helyretettük lélekben, akkor kevesebb kellemetlen pillanatot okoznánk másoknak.

Nyitókép: Shutterstock