Köszönőlevél Maminak és Papinak, hogy felneveltek

Élénken emlékszem arra, amikor még csak nyaranta lógtam nálatok, két, kötelező családi nyaralás között. Anyuék azt szerették volna, hogy szakadjak ki a városból és tapasztaljam meg, milyen a vidéki lét, távol mindentől, amihez szokva voltam. Néha haragudtam emiatt anyára és apára, bezzeg Robit, a bátyámat mindig engedték mindenfelé, de engem jobban féltettek, mint Te, Mami, a porcelánbaba gyűjteményedet az én heves kezecskéimtől.

Aztán arra is emlékszem, amikor eljöttetek hozzánk megünnepelni azt, hogy Robi kirepül a családi fészekből. Láttam a szemetekben a büszkeséget megcsillanni, és akkor döntöttem el, azon leszek, hogy egyszer rám is így nézzetek! De sajnos, a következő alkalom már a gyász keltette könnyek csillogása volt, amit a szemeitekben láttam. A sors furcsa fintora volt csupán, hogy én épp nálatok voltam vidéken. A kertben ugróköteleztem, amikor kirohantatok értem. Másnap volt vége a vakációnak. Anya és apa épp értem utaztak le, de már nem értek oda...

Le a kalappal, hogy mindent ti intéztetek, a temetést, mindenféle hivatalos ügyet és eközben még rám is volt gondotok. Hogy ne maradjak ki a suliból, mindig legyen ebédem, amit magammal vihetek és tiszta ruhám, amit felvehetek. Otthagytátok a vidéket, hozzánk költöztetek a városba, ami nektek mindig is túl zajos volt, de értem erre is hajlandóak voltatok. Dacára a sok év különbségnek, sosem hangzott el közöttünk egyetlen hangos szó vagy káromkodás. Utóbbiak miatt bevezetett aprós-befőttesüveg a mai napig fontos szerepet játszik az én családomban is! Köszönöm, hogy rászoktattatok!

Köszönöm, hogy majdnem mindenben támogattatok, csak abban nem, amiről határozottan azt gondoltátok, hogy nem az én utam, csak akkor épp elborult az agyam és el akartam kanászodni. Köszönöm, hogy elfogadtátok a barátaimat és jól kijöttetek velük. Bármikor tarthattam velük pizsipartit, mert nem zavart benneteket a csitris vihogásunk és gyakran disznóólként hagytuk magunk után ott a konyhát, miután a lehető legundibb nasikat állítottuk össze a mozizáshoz.

Nagyikám, köszönöm, hogy egyszerre voltál anya, nagymama, legjobb barátnő, nagynéni, keresztanya, tanítónő, nevelőnő, ápolónő, divattanácsadó... Nélküled nem sikerült volna kiválasztanom életem legszebb ruháját, amit életem egyik legmeghatározóbb napján viseltem, és mondtam ki abban a boldogító igent.

Papikám, köszönöm, hogy egyszerre voltál apa, nagypapa, legjobb fiúbarát – sosem álltak hozzám közel baráti szinten korombéliek – nagybácsi, keresztapa, tanár, orvos, az örök objektív tanácsadó. Gyakran volt szükség a szemléletedre, ennek köszönhetem a legtöbb döntésemet.

Köszönöm, hogy hazahoztátok Robit. Miután kirepült, nem is hallottam felőle. Sajnálatos, hogy a szüleink halála kellett ahhoz, hogy újra egymásra találjunk, de ti voltatok azok, akik hazakönyörögtétek és nem tudott nektek nemet mondani.

Köszönöm, hogy ti vagytok a legjobb déd-, nagyülők és szülők. Remélem még sokáig az életem részei lesztek, mert nélkületek ma nem lennék az, aki.

Köszönöm. Szeretlek Titeket!

Kármen köszönőlevelét Pokk Brigitta jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock