Ezeket tanultam a sz*r kapcsolataimból. És te mit tanultál a tieidből?

Évek óta házasságban élek. Ez előtt sem faltam a férfiakat, ám szar kapcsolatokból azért nekem is kijutott. Most azonban, hogy visszatekintek erre az időszakra, azt kell mondjam, minden ilyen viszony megtanított valamire.

Sose add fel önmagadat

A legfontosabb talán az, hogy mindig légy hű önmagadhoz! Az első férfi, akibe szerelmes lettem, olyan szinten elvette az eszemet. Csak az lebegett a szemeim előtt, hogy neki megfeleljek.

A kedvéért elkezdtem más ruhákat hordani, másképp sminkelni, de még új munkahelyet is úgy választottam, hogy az passzoljon az elképzeléseihez. Azt, hogy én eközben totálisan eltűntem az évek során, csak akkor vált világossá a számomra, amikor nagy nehezen végre kikecmeregtem ebből a totálisan mérgező és elnyomó viszonyból. Mit tanultam ebből? Azt, hogy aki mindenben meg akar változtatni, az nem a párod, csupán egy szobrász, aki faragni akar magának egy ideális partnert.

Nem létezik gyökeres változás

Ahogyan neked sem szabad teljesen feladnod magadat egy kapcsolatban, úgy az sem jó, ha te várod el, hogy a másik csak miattad gyökeresen megváltozzon. Én legalábbis nem hiszek a másokért történő hatalmas pálfordulásokban. Természetesen a párok az idő múlásával egymáshoz csiszolódnak, de a csiszolódás a két fél kompromisszumáról szól, nem pedig arról, hogy az egyik totálisan idomuljon a másikhoz. Ahogyan neked sem szabad háttérbe szorítanod az igazi énedet, úgy a másiktól se várd el, hogy ezt megtegye a te kedvedért. Tehát

Ahhoz, hogy ez megtörténjen, neki kell akarnia és nem neked.
Az előzőekben írt párom például előszeretettel kávézgatott más nőkkel... És hiába borultam ki újra és újra, hiába sírtam, amikor kiderült, nem változott semmi. Mit tanultam ebből? Azt, hogy nincs olyan, hogy „majd értem megváltozik" vagy, hogy „majd én megváltoztatom". Valaki vagy saját elhatározásából változik vagy sehogy!

Vállald fel azt, hogy mit akarsz

Mi nők, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a pasik gondolatolvasók, pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy ez még véletlenül sincs így. Mi mégis sokszor irreális dolgokat várunk el tőlük, olyasmiket, amik talán számunkra egyértelműek, ám megeshet, hogy nekik még véletlenül sem magától értetődőek. Például, Valentin-napon szeretnénk étterembe romantikázni. Persze, ennél egyszerűbb elvárásaink is lehetnek.

Húszas éveim elején jártam egy sráccal, aki nem igazán szeretett dolgozni. Igazi életművész volt. Néha dolgozgatott valamit, aztán hetekig semmi, ráadásul egyáltalán nem lehetett vele tervezni, mert hiába beszéltünk meg valamit, ha neki éppen úgy tartotta kedve, az utolsó pillanatban képes volt elmenni inkább egy másik programra.

ám egy idő után be kellett látnom, hogy én nem ezt akarom.

Egyik este leültünk beszélgetni és őszintén elmondtam, hogy nekem mik az elvárásaim egy kapcsolatban. Ő meg nézett rám és hebegett, majd közölte, hogy ez neki nem fog menni. Pedig nem kértem, hogy az ő pénzén nyaraljunk vagy vegyen nekem drága ajándékokat, de az az elvárásaim közé tartozott, hogy keressen rendes munkát, és úgy általánosságban kicsit komolyodjon meg. Mit tanultam ebből? Hogy merjem megfogalmazni és elmondani a páromnak az igényeimet - legyen szó anyagiakról, hozzáállásról, szexről vagy akár arról, ki és milyen kapcsolatra vágyik. Amennyiben nem ugyanazt akarjuk, akkor csak feleslegesen frusztráljuk egymást és raboljuk egymás idejét.

Persze sokáig lehetne sorolni azt, mi mindent lehet tanulni egy kapcsolatból. Te mit tanultál a tieidből?

Nyitókép: Shutterstock