A pasik jönnek-mennek, de a barátság örök

Az étterem egyik eldugott sarkában foglaltunk asztalt. Velem szemben Panni ül és ugyanaz a tehetetlenség és mélyről jövő bánat tükröződik szemeiben, mint amit induláskor a tükörben a saját tekintetemben láttam. Mellettem Ditta - aki, ahogy én szoktam hívni, az én rádiós sztárbarátnőm -, majd tizenöt perc csúszással velem szemben helyet foglal Eszter is. Kikérjük az italokat, az elő-, majd a főételeket. Elkezdődik a tabuk nélküli témázás, ahol helye van a kendőzetlen őszinteségnek, a harsány megnyilvánulásnak, és mindenféle őrültségnek. Négy nő ül az asztalnál, akik feltétel nélküli bizalmat szavaztak egymásnak.

Egyszer csak nem bírjuk tovább, elkezdjük kiteregetni a szennyest. Már az összejövetel elején fél szavakban egyezséget kötünk, hogy a magánéleti gondokat megőrizzük magunknak, mégis olyan abszurd a helyzet, hogy nem tudunk nem beszélni ezekről. Egymásra nézünk Panni barátnőmmel és egymás szavaira reflektálva, helyenként különféle egybeeséseket felismerve, végül beavatjuk a lányokat abba, hogy mennyire sz*r most az élet. Ditta és Eszter döbbenten hallgatják két olyan nő történetét, akik addig a mintafeleséget és a tökéletes párkapcsolatot testesítették meg.

Dittán nosztalgiahullám söpör végig, miközben felidéz számtalan itt töltött estét. Sokat járt ide azzal a férfival, aki csak a felszínt ismerve és látva volt képes ítélkezni, és fogalma sem volt arról, milyen ember a barátnőm valójában. Egyeseket csak a külsőségek érdeklik, miközben jóval értékesebb az, ahogy ez a fiatal nő kergeti az álmait vagy az, milyen önzetlen, jóságos ember. Dittában minden megvan ahhoz, hogy valakinek ő legyen az igazi, a pasit mégis jobban érdekli, hogy más mit gondol róla. Talán épp ettől nem a férfi számára a nagybetűs Ő. Értetlenül állunk a hallott történet előtt. Hárman hallgatjuk megértéssel és szeretetteljesen azt a nőt, aki már nem mer remélni és hinni többé.

Átlósan szemben ül Eszter, aki egy újabb történetbe fog. Gondolatok teszetosza pasikról, akiknél az eszére hallgatott, s mindtől végül elköszönt. Új férfi a láthatáron, egy régi ismerős, aki előtűnt a semmiből és Esztert örök istennőjeként őrizte meg az emlékezetében. Visszaemlékszik önmaga fénykorára, amikor azt látta viszont a tükörből, aki ő valójában. Egy nőt hallgatunk, akinek az életére, a választásaira és lehetőségei sokaságára a szívünk mélyén mindannyian vágyunk.

Barátok. Szövetségesek.

Úgy tartja a mondás, hogy inkább legyen kevesebb, mint több barátunk és úgy érzem, ha ez a három nő az életemet végigkíséri, akkor egyszerre vagyok hálás és gazdag ember, hogy fentről ilyen ajándékot kaptam.

Nyitókép: Shutterstock