Bevallom, én idén nem vittem túlzásba a tervezést, szervezést. Tíz éve még hatalmas lelkesedéssel készültem az évnek erre az időszakára, már legalább szilveszter előtt egy hónappal tudtam, milyen buliba megyünk majd a barátaimmal, mit veszek fel, milyen lesz a hajam, sminkem. Aztán anya lettem, végül pedig jött a covid időszak, ez utóbbiak pedig - nagy bánatomra - szinte teljesen leszoktattak arról, hogy kitörő lelkesedéssel várjam az év utolsó éjszakáját.
Ennek ellenére idén megint felmerült bennem az, hogy jó lenne kicsit a lovak közé csapni és úgy igazán bulizni egyet szilveszter alkalmából. Meg is kérdeztem a férjemet, mit szólna a dologhoz, ám még mielőtt megszólalt volna, láttam az arckifejezésén, hogy nem is érti, mit akarok. Ő, aki tíz éve még egy igazi hajnalig bulizós típus volt, most úgy nézett rám, mintha megbolondultam volna.
Én persze nem adtam fel, házaltam tovább és felhívtam az egyik barátnőmet, aki lelkesen csatlakozott az ötletemhez – gondoltuk, csapunk egy páros szilvesztert valami jó helyen, így biztosan az én férjem is lelkesebb lesz. Arra azonban nem számítottunk, hogy az ő férje is fapofát vág a tervhez – így ott álltunk, a két lelkes feleség és a két cseppet sem lelkes férj, akik csak annyit mondtak: Öreg vagyok én már bohócnak. A szilveszteri buli csak egy kötelező rongyrázás!
Hohó! - kiáltottam fel majdnem, amikor meghallottam ezt az érvelést. Néhány éve, még nem így állt a helyzet. Akkor még szívesen rázta a rongyot mindkét pasi. Mi történt azóta velük? És mi történt velünk? Értem én, hogy azóta komoly apák és anyák lettünk, de azért, mert az éveink száma némiképp nőtt, nem kell, hogy minden fiatalkori szórakozást magunk mögött hagyjunk! Nem azt mondom, hogy dorbézoljunk egy klubban hajnal 5-ig. Azt meg végképp nem, hogy csatakrészegre igyuk magunkat. Nem, én arra gondolok, hogy kulturáltan, ám jókedvvel, tánccal, zenével, szépen felöltözve, méltóképpen ünnepeljünk.
Ebben nincs semmi rossz 35, 40, sőt 50 év felett sem. Ki mondja azt, hogy azért, mert szülők lettünk, mert elértünk egy bizonyos kort, úgy kell élnünk, mint a mókuskerékbe ragadt egereknek? Ki mondja, hogy csak a szürke hétköznapokhoz van jogunk, mert a szórakozás a huszonévesek kiváltsága? Hát, aki ezt mondja, az mehet is... oda, ahova gondolom, és amit inkább nem írok le!
Az ünnepekhez mindenkinek joga van, az ünnepléshez pedig úgyszintén. Persze, mindenki úgy ünnepel, ahogy neki jó, de lássuk be, az ünnepek azok, amelyek kicsit felráznak minket a hétköznapokból. Kizökkentenek a monotonitásból és új színnel töltik meg az életet. Számomra azért fontos minden ünnep, mert egyrészt így visszük tovább a hagyományainkat, másrészt pedig ilyenkor alkalmunk nyílik egy olyan arcunkat is megmutatni, ami az év normál napjaiban valószínűleg háttérbe szorul. Mégis, mikor vegyen fel az ember flitteres ruhát, ha nem ilyenkor? Lehet, hogy ez valakinek butaság vagy azt mondja, vedd fel akármikor – én azonban nem akarok egy keddi reggelen szikrázó aranyban vonulni az utcán, ellenben szilveszter éjjelén szívesen ragyogok úgy, mint egy túlméretezett csillagszóró.
Nekem kell az ünnep! Szívesen hódolok a hagyományoknak, szokásoknak. Szívesen állítok fenyőfát, adok ajándékot, főzök halászlét karácsonykor, és igen, szívesen koccintok gyöngyöző pezsgővel - kiöltözve, zenével, tánccal körítve – az év utolsó éjszakáján.
Nyitókép: Shuterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.