Magányban fuldokolsz, mert rettegsz szeretni...

Utólag persze könnyű okosnak lenni. Most már tudom: azért hallgattál, mert nem akartad, hogy többet tudjak rólad. Vagy arra vártál, hogy majd én kérdezek... Csakhogy én nem tudtam olyan kérdéseket feltenni, amik lehámozták volna rólad a burkot.

Tudatos, számító életet éltél, csak annyit adtál magadból, amennyivel elcsavartad a férfiak fejét: magadba bolondítottad és fogva tartottad őket. Aztán jött a baj, hiszen lassacskán, de meglágyult a szíved - te pedig ijedten behúztad a vészféket: nehogy kicsússzon a kezeid közül az irányítás, nehogy elgyengülj egy férfi karjai között...

Nem merted más kezébe adni az életed, kiszolgáltatottnak érezted magad, ha nem az eszed, hanem a szíved irányított. Méregnek gondoltad a szerelmet, így megálljt parancsoltál az érzelmeidnek - megtiltottad, hogy lángra lobbanjon a szíved. Erős és bevehetetlen váradba húzódtál, hogy ne érhessen se fájdalom, se csalódás...

Azt gondoltad, nem szabad szeretni: Ámor nyila méregbe van mártva, és veszélyt jelent rád. Hiába célzott pontosan a szerelem istene, hiába volt célkeresztben a szíved, te pajzzsal a kezedben vártad a lövést - kivédted, majd visszahúzódtál a falaid mögé. Visszavertél minden közeledést, amit támadásnak véltél - csak ostromgéppel vagy faltörő kossal lehetett volna bejutni hozzád.

Nem merted letenni a pajzsod és kinyitni a kaput, csak bent érezted biztonságban magad. Néhanapján behívtál valakit, hogy a kedvedre tegyen, de azonnal el is űzted, ahogy elmúlt a hév és kielégült a vágy. Nem jöttél rá, hogy te vagy önmagad ellensége: te zártad rabságba saját magad, ahelyett, hogy szabadon szárnyalnál.

Azt hiszed, minden férfi becstelen briganty, aki veszélybe sodorja az életed és kizsákmányol. Rengeteg csalódás ért a múltban, ez mégsem elég ok arra, hogy mindenkiről rosszat feltételezz. Te tehetsz róla - és a magad köré felhúzott falak -, hogy képtelen vagy szeretni. Hiszen senki nem jut annyira a közeledbe, hogy rájöjj: nem akarod elengedni magad mellől - ő az, akivel élni akarsz...

Amazonként, karddal és pajzzsal a kezedben éled az életed, egy kőfallal körülvett erődben - csakhogy így esélyed sincs arra, hogy végre a szívedre hallgass. Szabadítsd meg magad a láncoktól, amelyeket a kezeidre béklyóztál, hogy ne tudjanak ölelésre nyílni! Bontsd le a falakat, amiket magad köré építettél - különben örökre mögöttük ragadsz!

Nyitókép: Shutterstock