Nem érek kevesebbet, csak mert egyke vagyok!

"Biztosan szeretnél egy kistestvért, ugye?Nem rossz egyedül?" - Hallottam gyakran kiskoromban. A kitartóbbak nemcsak nálam, hanem édesanyámnál is bepróbálkoztak, annak előnyeit ecsetelve, hogy miért jó, ha a gyereknek van testvére. Volt, aki bűntudatot akart kelteni benne, nyomást gyakorolni rá, mert úgy gondolta, igenis joga van megmondani, hogy mit kellene tennie.

Sosem kérdeztem tőle, miért vagyok egyke, egy napon mégis önként mesélni kezdett róla. "Mindig három gyermeket szerettem volna: kettőt kis korkülönbséggel, aztán később még egyet" - mondta. A tekintete merengő, fájdalmas volt. Láthatón szomorú pontja ez az életének, hiszen nemcsak arról volt szó, hogy egy vágy, álom nem teljesült, hanem olyan hiányt kellett feldolgoznia, ami az egész életére kihatott.

Nem bánkódott rajta nap mint nap, de sokszor összeszorult a szíve, ha nagycsaládosokat látott. Nem élt jó házasságban, és felelőtlenség lett volna egy megromlott kapcsolatba még két gyereket szülnie. Nem kellett soha mondania, anélkül is éreztem és tudtam, hogy a világ közepét jelentem a számára.

Annak ellenére, hogy egyke voltam, nagyon okosan szeretett. Nem féltett túl, mindig csak erőt, támogatást, megértést kaptam tőle. Bátorságot és önbizalmat, hogy egyedül dönthessek, álljak ki magamért és felismerjem, mi a jó és a rossz számomra. Hogy hallassam a hangomat, és csak akkor maradjak csendben, ha úgy döntök.

Minden nap játszott velem, együtt kirándultunk, sokszor mentünk a játszótérre, voltak barátaim, kisebbek és nagyobbak is nálam, és gyakran meglátogattuk az unokatestvéreimet. Rengeteget beszélgettünk - őszintén mesélt az életéről, és elmagyarázott mindent, amit a világban láttam. Nem voltak titkok, elhallgatott gondolatok. Mindent megtett annak érdekében, hogy az egykeségnek csak az előnyeit élvezhessem.

Ugyanolyan értékes ember vagyok, mint akiknek testvérei voltak, millió szép emlékkel, tapasztalattal, erővel és hittel. Ne kutassuk az okokat, ki miért nőtt fel testvér nélkül! Lehet, hogy egy rossz házasságban meghozott jó döntés eredményeként.

Lehet, hogy az anyuka későn talált rá élete párjára, és nem volt már módja több babát vállalni. Az is lehet, hogy pontosan egy gyermeket szeretett volna. Az egykéknek nem hiányzik semmi az életükből, ahogyan a lelkükből sem. Nem kell minket sajnálni, sem ítélkezni az édesanyánk felett.

Nyitókép: Shutterstock