A gimis évek legemlékezetesebb pillanatai, azok a bizonyos "üvegezések"

Sosem tartoztam a népszerű diákok közé, sőt barátom sem volt sok a gimiben. Az első években megpróbáltam nyitni, beilleszkedni a rögtön kialakult klikkekbe, de sehol sem találtam a helyemet. Sehonnan sem zavartak el, de érzi az ember, ha csupán megtűrik a jelenlétét és nem tekintenek rá a csapat vagy a baráti kör szerves részeként.

Nyilván a menő arcok, és a helyes pasik nem a számkivetettek között voltak, így az osztály és a suli legszexibb sráca, Zoli és köztem leküzdhetetlen volt a távolság. Focizott és matekszakos volt (bizony, létezik ilyen kombináció is!), engem viszont a színjátszókör és a rajz vonzott, a sportokban béna vagyok és nemcsak a labdával, hanem a számokkal sem tudok zsonglőrködni.

A fiúk sosem közeledtek felém és komolyan mondom, előre féltem, ha párválasztós játékra került a sor. Szerencsére nem sok ilyenre került sor a négy év alatt, de mindig garantált volt előtte a gyomorgörcs. A szalagavatós táncnál is csak az volt a szerencsém, hogy az osztályfőnök megelégelte a vitát, ami kialakult a párválasztás körül és ő osztott be minket. Hatalmas volt a zúgolódás, de senki sem mert ellenkezni a tanár úrral, miután az utolsó nagy osztálykirándulás iskolaszintű balhéval végződött.

Az első és egyetlen ottalvós osztálykirándulásra az utolsó évben került sor. Pécs környékén, egy egykori szőlőbirtokon foglaltunk szállást és már az indulás előtt sejthető volt, hogy a tanár úr kérése ellenére bőségesen folyni fog az alkohol. A ház amúgy elképesztően hangulatos volt, úgy nézett ki, mintha idehozták volna az Adriai-tenger partján álló egyik villát. Téglaberakású házfal, méregzöld zsalugáter és csarabok minden ablakpárkányon.

Az első éjszaka még probléma nélkül lement, hulla fáradtak voltunk a sok program és kirándulás miatt, de az utolsó éjjel elszabadult a pokol. Az ofő hallgatólagos beleegyezését adta a bulira, mondta, hogy bármire készülünk, "csak ésszel" tegyük, majd a helyettessel visszavonultak a külön lakrészükbe. Szerintem azt akarta, hogy legyen egy jó élményünk, de arra nem számított, hogy az alkohol ennyire meghülyít majd egyeseket.

Már javában ment a buli, ordított a zene a hordozható hangszórókból és percek alatt mindenki túl volt már az első körön. Az asztalokat és a padlót is beborították az üres műanyag poharak, és a kuka sem bírta azt a tempót, ahogy a srácok ürítették a piás üvegeket. A zárkózottabbak szinte azonnal elvonultak, majd mikor rájöttek, hogy esélyük nincs aludni még a legtávolabbi szobában sem, a hálózsákjukkal a kezükben végigvonultak a nagy előtéren és a szabad ég alatt próbálták álomra hajtani a fejüket.

Egyesek hamar kidőltek, míg a többség igazán csak azután lendült be, amikor Jani felkiáltott, hogy "Üvegezés!", majd olyan erővel vágta a földhöz a borosüveget, hogy atomjaira robbant. Gyorsan kerített egy másikat, majd lábbal félresöpörve a szilánkokat már finomabban helyezte a közben önmagától megszerveződött kör közepére. Óvatosan elhelyezkedtünk és kezdetét vette az a játék, amiről bevallom, többször is fantáziáltam. Úgy képzeltem, ha valamikor, hát ilyenkor lehetne esélyem Zolinál.

Nagy mázlimra ő is ott volt a körben, pont velem szemben ült. Barna szeme picit már opálos volt a fáradtságtól és a piától, hullámos haján csillogott az izzadtság és a többieken keresztül is éreztem jellegzetes, fás illatát. Egész gimi alatt ugyanazt a parfümöt használta és már anélkül tudtam, hogy merre jár, hogy láttam volna. Ha tehettem, megpróbáltam mélyen magamba szívni és egészen hazáig az orromban őrizni őt...

Most pedig ott láttam magam előtt, lehet, hogy utoljára, mert őt egészen Norvégiáig sodorja az élet, én pedig itthon tanulok tovább. Nincs veszítenivalóm. Jani közben lendületesen magyarázta a szabályokat és miközben én csak Zolit néztem, a többiek már letudtak pár pörgetést. Bárkire is került a sor, és bármit is választott, azaz felelt vagy mert, az ivás sosem maradt el. Lehet, hogy az alkohol hatására, de egyáltalán nem féltem, nem volt gyomorgörcsöm, mintha éreztem volna, hogy ez az este nem végződhet rosszul.

Barbi pörgetett, az üveg szája pedig ólmos lassúsággal választotta ki a következő áldozatát. Engem. Lehúztam a felest, nem is tudom, hogy hányadikat aznap és a felelést választottam. Láttam Barbi arcán, hogy előre felkészült, hogy ha rám kerül a sor, pontosan tudja, mit kérdezzen.

– Meli, szűz vagy? – kérdezte és mivel úgysem számított már, mit gondolnak rólam, és eddig sem játszottam meg magamat, így hát őszintén kimondtam az igazságot.

– Igen – válaszoltam röviden, Barbi arcáról pedig eltűnt a vigyor, mert arra számított, hogy megaláz majd, hogy kínos helyzetbe hoz, de mikor ellenkezés nélkül kimondtam, amit hallani akart, rájött, hogy célt tévesztett.

– Felelsz vagy mersz?

– Merek – válaszolta Zoli.

– Akkor csókolj meg – mondtam, és ma sem tudom, hogy voltam képes erre. A többiek is megdöbbentek, Barbi, aki szintén bele volt zúgva Zoliba, már emelkedett is és beszédre nyitotta a száját, de nem tudta megakadályozni azt, amit ezután történt.

Zoli felállt a törökülésből, megkerülte a földön ülőket, odalépett a hátam mögé, gyengéden megfordított, a két kezébe fogta az arcomat és megcsókolt. Hosszan, édesen, szinte józanító volt az ajkának érintése. Az este többi részére már nem is emlékszem, csak a többiek elmondása alapján tudom, hogy a csók után hanyatt vágódtam és elaludtam. A srácok még hajnalig folytatták az üvegezést, aminek az vetett véget, amikor Bence nemes egyszerűséggel kiugrott az első emeleti ablakból, bele a ház mögött álló medencébe.

A srác percekig nem jött fel a felszínre, rá akart ijeszteni a többiekre, és ez olyan jól sikerült, hogy egyesek azonnal rohantak a tanár úrhoz, aki a nagy sietségben megbotlott és beesett az éppen kikászálódó Bence mellé a medencébe. Bekísérték a fürdőbe, ahol viszont épp Barbi oboázott Norbin... Miközben az aulában vöröslő fejjel, csuromvizes ruhában ordibált az ofő, én Zoli csókjával az ajkamon az igazak álmát aludtam egy borosüveget ölelve.

Nyitókép: Shutterstock