Nem akarsz engem? Én akkor is megszerezlek...

Ákos nemrég kezdett a cégnél, mint marketingvezető. Igazi vagány pasi volt, akiért általában odavoltak a nők. Ő azonban soha nem élt vissza ezzel, mert bár ezt sokan nem nézték ki belőle, fontosak voltak számára a klasszikus értékek. Olyan nőt keresett, aki kívülről-belülről vonzó, s bizony ennek a kritériumnak kevés hölgy felelt meg a közelében. Itt volt például Lili, aki nagyon dögös volt a szűk ceruzaszoknyában és a tűsarkú cipőiben, de Ákosnak nem jött be a kihívó viselkedése és az állandó nyomulása. Ő szerette, ha egy nőt meg kell hódítani, Lili viszont szinte tálcán kínálta magát.

Lili az első pillanatban kiszúrta magának Ákost és már akkor megfogadta, ha fene fenét eszik, az övé lesz a férfi. Magabiztos, szexi nő volt, akinek nem voltak gátlásai és a kezdeményezés sem okozott számára problémát. Onnantól fogva a legdögösebb ruháit vette fel és gyakran sündörgött Ákos körül. Kifigyelte, mikor ebédel és amikor csak tehette, csatlakozott hozzá, néha „véletlenül" hozzáért és úgy helyezkedett, hogy a férfi ne tudjon ne ránézni csábos dekoltázsára. Ákos azonban nem viszonozta a közeledését. Persze mindig udvarias és kedves volt, de nem úgy tűnt, mintha nagyon feltüzelné Lili látványa. „Mi van ezzel a pasival, csak nem a fiúkat szereti?" – gondolta Lili, hisz nagyon ritkán fordult elő, hogy bárki ellen tudott neki állni.

Érezte, hogy itt más taktikára lesz szükség. Elhatározta, hogy kutakodni fog egy kicsit a férfi után. Órákon át tanulmányozta közösségi oldalait, de odáig is elmerészkedett, hogy követte munka után. Kifigyelte, mivel tölti Ákos a szabadidejét. Mániákussá vált, aki semmilyen eszköztől nem riadt vissza. A munkahelyen úgy alakította, hogy egyre többet beszélgethessen Ákos titkárnőjével, így plusz infókat is megtudhatott róla. Így derült ki, hogy Ákos szenvedélyes állatvédő és van egy állatmenhely, amit minden hétvégén meglátogat.

Lilinek felcsillant a szeme. „Ez lesz az" – gondolta. Másnap elment vásárolni, magas sarkúban és szűk ruhában mégse mehet az állatok közé. Amúgy se bírta őket, utálta, hogy szőrös lesz tőlük a ruhája, nem beszélve arról, hogy kirázta a hideg, ha egy kutya megnyalta a kezét vagy felugrott rá. „De Ákosért mindent" – gondolta és már előre elképzelte, mennyire kellemesen meglepi a férfit, hogy ott találja őt.

Szombaton minden az elképzelései szerint zajlott. Előre lebeszélte az állatmenhellyel, hogy visz nekik egy kis adományt és szívesen elviszi sétálni az egyik kutyát. Felvette az új csini farmerjét és a menő sportcipőjét és útnak indult. „Valahogy majd csak legyőzöm az állatok iránti utálatomat" – gondolta. Amikor megérkezett az állatmenhelyre, magára öltötte a műmosolyt és minden állatot megsimogatott. Közben persze folyamatosan Ákost kereste a szemével, de a férfi még nem volt ott.

A probléma ott kezdődött, amikor a kezébe nyomták a pórázt, aminek a végén egy Blöki névre hallgató kutya várakozott a beígért sétára. Lili elindult a kutyával, de alig tett pár lépést, a szép új sportcipőjével bele is lépett egy jó nagy adag kutyaszarba. Ha ez nem lett volna elég, Blöki elkezdett rá felugrálni, jól összekoszolva ezzel a szép új nadrágját. „Ez aztán már több a soknál" - fakadt sírva Lili. „Szállj le rólam te hülye korcs!" - ordított rá a kutyára, majd felnézett. Ákos állt előtte, döbbenten nézett a lányra. Ha pedig ez nem lett volna elég, egy átlagos külsejű, tornacipős lányt karolt át éppen. Lili odaadta neki a pórázt, méltóságteljesen letörölte a sportcipőjét, majd hátat fordított és elrohant. Soha többé nem kereste Ákos társaságát.

Nyitókép: Shutterstock