Férfivélemény: Meddig hiszed még el, hogy a szerelmeddel megmenthetsz valakit önmagától?

Az élet minden területén akadnak olyan hibák, melyeket a felnőttéválás során minden embernek meg kell tapasztalnia. Olyan problémák, melyektől a tapasztaltabbak mind óva intenek, mint szülő a gyerekét, mikor rászól, hogy „Ennek sírás lesz a vége...". A párkapcsolatok esetében az egyik legnagyobb ilyen buktató a „hőskomplexus", amibe az empatikusabb emberek szerencsés esetben csak egyszer, szerencsétlenebb forgatókönyv esetén akár többször is belefutnak életük során.

A probléma sokféle lehet, az érzelmi tehertől a zűrös családi háttéren és anyagi gondokon át egészen a függőségekig. Az ilyen helyzetekben a segítséged persze nem csak annyit jelent, hogy nyújtasz egy vállat, amin a párod kisírhatja magát. Időt, energiát vagy akár pénzt sem spórolva próbálsz segíteni. Ez, bár önmagában nemes cselekedet lenne, az idő előrehaladtával és a feláldozott erőforrások ellenére, a probléma nem múlik, téged pedig egyre jobban nyom az a teher, ami sosem volt a sajátod, mégis a vállaidra vetted. Dehát akkor mégis miért nem akarnak szűnni a gondok?

A legfontosabb, amit meg kell érteni egy ilyen kapcsolatban, hogy mindannyiunk életében vannak olyan problémák, amiket magunknak kell megoldani. Egy párkapcsolat soha nem megoldás az életed szorult helyzeteire, legjobb esetben is csak egy fogódzkodó, egy támogató erő, ami segít abban, hogy rendbe szedd önmagadat. Ha valaki a támogatás ellenére sem képes – vagy sok esetben inkább hajlandó – arra, hogy megpróbálja rendbe tenni az életét, akkor a szomorú igazság az, hogy nincs abban a helyzetben, hogy egészséges párkapcsolatban éljen. Ezen pedig szerelem ide vagy oda, egyetlen kívülről érkező személy sem fog tudni változtatni.

Te pedig hiába gondolod azt, hogy elegendő energiabefektetéssel képes leszel mások gondjait is kezelni a sajátod mellett, ha a problémás személy egy huszárvágással képes minden, a te segítségeddel megtett előrelépést lenullázni. Hiszen valójában te vagy az, aki előre löki őt, ahelyett hogy csak támogatnád és maga tenné meg a szükséges lépéseket.

Empatikus emberként nehéz elfogadni azt, hogy nem segíthetünk mindenkin, főleg akkor, ha úgy érezzük, hogy az említett személy megérdemelné a jobb életet. Mégis meg kell tanulnunk, hogy hol vannak a határaink, amiken túllépve túl sokat roncsolunk a saját életünkön. Egy párkapcsolat ideális esetben mindkét félnek segít fejlődni, hozzáad valamit mindenki életéhez. Ez azonban nem működhet úgy, hogy az egyik fél fejlődése elvesz valamit a másiktól.

A kapcsolatok célja nem lehet bármelyik fél „megmentése", az sajnos egy olyan feladat, amit mindannyiunknak önállóan kell megoldanunk, ha tetszik, ha nem.

Nyitókép: Shutterstock