Nagyon szeretnék párkapcsolatot, de időt azért nem áldoznék senkire!

Nemrég egy barátnőm mesélte, hogy egy táborban megismert egy számára szimpatikus férfit. Mivel több napot töltöttek együtt, így sokat beszélgettek és a barátnőm szerint volt köztük némi szikra is. A férfi nagy álmodozva előadta, hogy ő mennyire vágyik arra, hogy családot alapítson, igaz jelenleg még ideje sem lenne rá, mert a főállása mellett tanul, önkénteskedik és a kutyájával is rendszeresen foglalkozik. S hiába a nagy vágyakozás, azt észre sem vette, hogy igazából egy potenciális partnerjelölt áll előtte. A tábor véget ért, a barátnőm ment jobbra, a srác pedig balra.

Nem ő az első férfi, akitől azt hallom, hogy nincs ideje a szerelemre. Persze szinte mindenki szeretne egy párt az életébe, ugyanakkor a saját életét is szeretné ugyanúgy élni tovább, hogy még véletlenül se kelljen lemondania semmiről. Ismerek egy férfit, aki rendszeresen jár társkereső rendezvényekre, de mindenhol nagy hangon előadja, hogy ő bizony nagyon jól elvan egyedül is, meg amúgy is, dolgozik, építkezik, ide-oda rohangál, hát hogy lenne ideje emellett randizgatni és valakivel minőségi időt együtt tölteni?

De ez még mindig semmi. Erre a témára azt hiszem Ádám a legjobb példa, akivel az egyik barátnőm, Kata, nagyjából egy éve gabalyodott össze. Egy ismerkedős rendezvényen találkoztak, Ádám elkezdett udvarolni Katának, szép kényelmesen, nem siette el a dolgokat. Nagy nehezen összejött egy randi, de aztán Ádám rendszeresen eltűnt napokra. A barátnőm próbálta kicsit tolni a dolgokat, találkozókat kezdeményezett, próbált beszélni az érzéseiről, de folyamatosan csak falakba ütközött. Két hónap után aztán belefáradt, és véget vetett ennek a szenvedős ismerkedésnek.

A lényeg azonban csak ezután következett: Ádámot én is ismerem, és egy rendezvényen elkezdtünk beszélgetni, ahol előadta nekem, hogy ő már mennyire vágyik egy komoly kapcsolatra. Néztem rá nagy szemekkel, hogy ha ez így van, mégis mi volt ez az egész a barátnőmmel? Ha annyira vágyik rá, miért nem tette oda magát, amikor ott volt az orra előtt egy vonzó nő, aki komolyan érdeklődött iránta? Később elmeséltem ezt Katának, aki teljesen kiakadt ezen és kérdőre vonta Ádámot, aki beismerte, hogy annak idején tényleg elszúrta, de szerinte Kata sem volt elég türelmes. Hozzátenném, Ádám azóta is rendszeresen jár ezekre az ismerkedős programokra és a mai napig egyedül van. Szerintem nem véletlenül...

Szóval, bonyolult az élet, bonyolult a szerelem és bonyolultak az elvárásaink is.

Vágyunk a nagy érzelmekre, párkapcsolatot akarunk, saját családot, de közben nincs rá időnk, és ha valaki betéved az életünkbe, akkor pedig a legtöbbször nem állunk bele az ismerkedésbe. Sajnáljuk magunkat, szenvedünk a magánytól, de olyan magas elvárásaink vannak, amit kevesen tudnak megugrani.

Akkor tulajdonképpen nem mi akadályozzuk a leginkább saját magunkat abban, hogy boldogok legyünk?

Nyitókép: Shutterstock