Nézd meg a farkát, megtudod milyen ember: olyan a férfi, amekkora a szerszáma

Talán sokak számára ismerősen cseng a Napóleon-komplexus nevű jelenség, mely nem csak és kizárólag az alacsony emberekre jellemző. Ez egy olyan viselkedésbeli zavar, ami azoknál jelentkezik, akik kisebbrendűségi érzéssel küzdenek. Ezek az emberek lehet, hogy alacsonyabbak, mint társaik, netán kövérebbek, már elkezdtek őszülni vagy kopaszodni, esetleg nincs zsíros állásuk és kevesebbet visznek haza, mint a haverok.

A kisebbrendűségi érzés persze bárkinél, nőknél és férfiaknál egyaránt kialakulhat azért, mert a testünk eltér attól, amit átlagosnak mondanak, vagy pusztán annak okán, hogy a társadalmi ranglétra valamelyik alacsonyabb fokán kapaszkodunk az életbe. Annál erősebb a kisebbrendűségi érzés, minél kevésbé tudjuk megváltoztatni azt, amitől kevesebbnek gondoljuk magunkat másoknál.

A kopasz foltot ma már sokféle módszerrel eltakarhatjuk, az alacsony fizetésen is lehet változtatni, de a testmagasságot, vagy a pénisznek a hosszát nem lehet megváltoztatni. Ez a tudat pedig még a legegészségesebb férfiak személyiségére is rányomja a bélyegét, pláne akkor, ha megalázták miatta.

Az egyik volt főnököm igazi állatorvosi ló, ugyanis nemcsak alacsonyabb volt, mint bármelyik másik férfi a cégben, de mivel nagy kujon hírében is állt, mindenki tudta, hogy háromlábúnak sem fogjuk nevezni a háta mögött. A kollégák közül senkit sem zavart, hogy "pici", és ha őszinte akarok lenni, nem is volt az, oké nem érte el a 190-et, de egy 170-es férfire nem mondanám, hogy aprócska lenne.

Őt viszont nagyon zavarta, és mivel megtehette, ahol csak tudott, túlkompenzált. Nagy autó, városi terepjáró, hatalmas iroda, gigászi íróasztal és persze a hozzá passzoló, már trónusnak kinéző igazgatói szék... Ha kiteszi a névtábla mellé, akkor sem lehetett volna feltűnőbb mindez. A kis pénisz nála a pletykák szerint az ágyban meglehetősen erőszakos személyiséggel társult, és főnökként is szerette éreztetni, ki a kiskakas a szemétdombon.

A péniszméret személyiségre gyakorolt hatása többféleképpen is megnyilvánulhat.

Ismertem olyan fiút, aki aprócska szerszáma miatt introvertált, szerény és csendes volt, sosem járt bulizni. Rettegett attól is, hogy az iskolai orvosi vizsgálatokon le kelljen vetkőznie és a többi fiú meglássa, mekkora fütyije van. Neki nagy mázlija volt, mert egyszer sem bántották miatta, nem nevették ki sosem. Nem úgy az exem, akinek oboa helyett csak síp volt a lába között, és biztos megalázták, mert egy igazi gyökérré változott.

A kondiban hatalmas gengszternek érezte magát, a skalpjairól hencegett a többieknek, rázta és verte magát, stírölte a csajokat, mutogatta az izmait és csókolgatta is a "bickókat", mint a gáz filmek szereplői... Az utcán is előttem ment, én pedig követhettem, mint egy kutya, a hálóban pedig csak koromsötétben engedte csinálni. Azt szerette, ha meghághat, ha uralhat, nem is szex volt az, hanem b*szás. Ő nem luxuskocsit vett, hanem brutálisan kigyúrta magát, hogy elterelje a figyelmet a lenti hiányosságokról.

Mielőtt azt hinnétek, csak a kicsi pénisz torzít a személyiségen, álljon itt egy másik exem. Nem az övé volt a legnagyobb szerszám a világon, de szép méretekkel rendelkezett, és ezt tudta is magáról. A külseje ápolt volt, jó állás, szép autó, lehengerlő mosoly és stílus, főnyereménynek tűnt. A magabiztosságával levett a lábamról, mivel mindig felemelt fejjel járt, határozott léptekkel közlekedett és azt a látszatot keltette, hogy tudja, mit csinál.

Az ágyban sem ismert pardont, szeretett irányítani, de azt is imádta, ha én dolgoztam rajta. Imádott azonban még valamit: saját magát. Tükör volt a háló mennyezetén, állandóan pózolt és olyan ruhákat keresett, amelyek kiemelik a férfiasságát... A kapcsolatunk vége felé pedig nagyképűvé vált, képletesen és szó szerint is betömte vele a számat. Amikor közöltem vele, hogy szakítok, fel volt háborodva, és azt mondta, ő szakít velem, nő őt még nem dobta ki, hiszen ki ne akarna egy akkora faszt?

Volt egy rövidke kalandom egy német sráccal, na, neki gyönyörű és hatalmas pénisze volt, ez viszont csak hetekkel később, a sokadik randi után derült ki. Mire megismertük egymást, megannyi év tapasztalattal a hátam mögött már biztosra vettem, hogy ez a cuki csak aprót rejteget a nadrágjában, mert őszinte kedvesség és figyelem áradt belőle. Nem is érhetett volna nagyobb meglepetés. Elfeküdt a kanapén, kibontottam az övét, lehúztam a sliccét és amikor a boxeren keresztül megragadtam, majd előhúztam, szó szerint elképedtem. Meg is kérdezte: „Nem erre számítottál?".

A fenti történetek ellenére semmiképpen sem szeretnék általánosítani, hiszen vannak kivételek, legyen akár kicsi, akár nagy, vékony vagy vastag az a bizonyos, nem minden férfi személyiségét torzítja el a mérete. Az esetek nagy többségében azonban mégis azt vettem észre, hogy hatással vannak a testi hibák, hiányosságok a személyiségünk alakulására, főleg akkor, ha sok pornót néz az ember.

Nyitókép: Shutterstock