Egy egyéjszakás kalandban találtam meg életem szerelmét

Nem voltam éppen olyan hangulatban, hogy bárkit is akarjak magam mellé. Fél éve jöttem ki egy borzalmas kapcsolatból, és úgy voltam vele, hogy nekem most kell egy kis pihi. Tulajdonképpen elképzelni sem tudtam, hogy újra legyen pasim, aki állandóan csesztet, féltékenykedik, megmondja, mit csináljak. Merthogy nekem ilyen volt az előző, de végre felálltam, és azt mondtam, köszönöm szépen ebből én nem kérek, ennél százszor jobb egyedül. És igazam is lett!

Annyira élveztem a szabadságot, hogy azt csinálhatok, amit akarok, senki nem köt bele minden mozdulatomba, nem abból állnak a délutánjaim, hogy valakivel vitatkozom. Nincs semmi feszültség az életemben, a magam ura vagyok, nem függök senkitől. Egy rossz kapcsolat után, jól esett feltöltődni. Úgy voltam vele, hogy egyelőre nem akarok pasit magam mellé, persze tudtam, majd a távoli jövőben valamikor nyilván szeretnék párt, és családot, de még fiatal vagyok, ráérek.

Természetesen azért nem fordultam el teljesen a férfiaktól, hiszen flörtölgettem velük a bulikban, néha-néha becsúszott egy egyéjszakás kaland. De ennyi bőven elég volt.Így ismerkedtem meg az egyik Duna-parti szórakozóhelyen Erikkel. Már messziről kiszúrtam őt a tömegben, mert irtó helyes a barna bőrével, sötét hajával és zöld szemeivel. Szerencsémre ő is meglátott, én pedig kapva kaptam az alkalmon, és villantottam felé egy mosolyt.

Úgy éreztem, vele most szívesen eltölteném ezt az éjszakát.
Nem sokkal később oda is lépett hozzám megvillantva tökéletes mosolyát, ezzel azonnal levett a lábamról. Beszélgettünk kicsit, táncolgattunk, iszogattunk, majd megkérdezte, van-e kedvem felmenni hozzá. Naná, hogy volt!

Elindultunk a lakására. Ahogy álltunk a liftben, egyszer csak mögém lépett, szorosan átölelt hátulról. Majd eltúrta a hajamat, és belecsókolt a nyakamba. Az egész testem beleborzongott. Nem is tudtam türtőztetni magam tovább, megfordultam, és vadul csókolni kezdtem. Szinte észre sem vettük, hogy kinyílt a liftajtó, majd már a folyosón elkezdtük vetkőztetni egymást. A lakásában pedig nem volt megállás...

Elképesztően jó volt vele, ott töltöttem az éjszakát. Másnap nagyon cuki volt, reggelit is csinált nekem. Majd amikor elbúcsúztam tőle, elkérte a számom. Feldobódva indultam hazafelé, mert szuper éjszakám volt, de igazából nem gondoltam ennél többet ebbe bele.

Újabb őrületes este következett, aztán ez még párszor megismétlődött. Jól éreztem magam vele, de úgy gondoltam, ez pusztán a szexről szól köztünk, nem is tekintettem rá másként. Aztán egyszer megkérdezte, hogy nincs-e kedvem moziba menni vele. Mivel én is meg akartam nézni azt a filmet, nem volt kérdés, elmentünk. Ezután kirándulni hívott, majd egy baráti összejövetelre.

Ekkor merült fel bennem, hogy tulajdonképpen akkor mi is van köztünk?

Egyre több volt a közös program, és úgy láttam, ez akkor már nem csak a szexről szól. Jobbank láttam, ha kerek perec rákérdezek nála. Erik bevallotta, hogy nagyon jól érzi magát velem, és akár többet is el tudna képzelni. Én viszont annyira elvoltam a kis világomban, hogy nem készültem fel rá, hogy ismét egy kapcsolatban találjam magam. Bár én is nagyon kedvelt őt, a kémia abszolút megvolt, jókat tudtunk beszélgetni, tulajdonképpen minden adott volt, de mégis volt bennem egy félelem. Nem akartam újra olyan kapcsolatban élni, amilyen az előző volt. Viszont nem szerettem volna valaki más miatt ellökni magamtól egy ilyen embert, aki azért láthatón nem hasonlított az exemre hála Istennek.

Annyit kértem tőle, hogy lassan haladjunk, ebben a „kapcsolatosdiban", ne legyen semmi kényszer. Szerencsére maximálisan partner volt benne, így egyáltalán nem éreztem a nyomást. Szép lassan alakult minden köztünk, egyre több időt töltöttünk együtt. Majd azon kaptam magam, hogy borzasztóan hiányzik, ha nincs ott, és hogy tulajdonképpen fülig szerelmes vagyok belé.

Egy évvel később össze is költöztünk, és az is szuperül működött. Így jutottunk el az eljegyzésig még egy évre rá. Számomra már nem kérdés, hogy ő az Igazi, noha amikor találkoztunk, erre egyáltalán nem számítottam, és nem is akartam megtalálni a nagy Őt. Talán éppen ezért érkezett pont akkor...

Nyitókép: Shutterstock