Az eszem azt mondja, engedd el, a szívem mégis kapaszkodik belé!

Az agyam tudja, hogy a régi kapcsolatokhoz, egy rossz szokáshoz, tárgyhoz való ragaszkodás árt nekem, de a szívem ezt valamiért másképp gondolja.

Egy gyerekkori plüssállat még mindig ott porosodik a szobám polcán, ragaszkodom hozzá. Nincs ezzel semmi baj, mert nagyon sok boldog pillanat és történet jut eszembe róla. Ez az egy maradt meg, a többit elengedtem.

Vajon a korábbi szerelmemet miért nem tudom ilyen könnyen elengedni? Hiszen darabokra törte a szívemet, szenvedtem miatta, fizikailag is fájt rágondolnom. Azt akarom, hogy azonnal szűnjön meg ez az érzés bennem. Szeretném kitörölni őt az életemből, mintha sosem létezett volna. Be kell látnom, hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Meg kell gyászolnom az együtt töltött négy évet. Meg kell élnem a fájdalmat, nem menekülhetek előle, hiszen csak azután tudok továbblépni.

Be kell gyógyulni a szívemen a sebeknek, hogy újra szeretni tudjak. Napról napra kevésbé fáj az, hogy elhagyott. Sokáig magamban kerestem a hibát, vajon mit és hol ronthattam el, de rá kellett jönnöm arra, hogy ez nem csupán rajtam múlt, hanem rajta is. Elrohantunk egymás mellett úgy, hogy közben nem figyeltünk a másikra.

Néha elgondolkodom azon, ő vajon miért nem éli meg olyan rossszul a szakításunkat, mint én? Hiszen minden nap más lányokkal készült képeket tesz ki a közösségi oldalára. Fáj ezt látnom, mert az én szívem közben meghasad. Pszichológushoz fordultam, mert azt éreztem, hogy nem tudom ezt a helyzetet egyedül megoldani. A szakember megnyugtatott, hogy a volt párom is rosszul éli meg a szakítást, csak ő másként próbálja feldolgozni. Örül, hogy szabad lehet, ismerkedhet, addig is el tudja nyomni magában a rossz érzéseket. Viszont, ha egyszer megunja ezt az életstílust, ő is lelassul, és neki is eljön majd a gyász időszaka. Hozzátette azt is, hogy ne lepődjek meg azon, ha megkeres majd, mert újra szeretné kezdeni. Az már az én döntésem lesz, hogyan viszonyulok hozzá - lehet, hogy már túl leszek rajta, és egyáltalán nem is fog érdekelni.

Megkérdeztem a pszichológust, van-e bármiféle csodaszere arra, hogy ne érezzem ezt a pokoli fájdalmat. Azt felelte, hogy nincs, viszont pár dolgot tud mondani, ami segíthet. Azt tanácsolta, hogy próbáljam meg uralni az érzelmeimet, és ne hagyjam, hogy a fájdalom felülkerekedjen rajtam. Döntsem el magamban, hogy tovább szeretnék lépni! Megéltem már a legmélyebb pontját a gyásznak, el kell kezdenem tudatosan felemelkedni. Elmondta, hogy sokan abba a hibába esek, hogy gyorsan belemennek egy új kapcsolatba, csak azért, hogy elfelejtsék az előzőt. A fájdalom ilyenkor csillapodik az emberben, de hosszú távon ez egy nagyon rossz megoldás. Mindenképp meg kell élni a fájdalmas érzéseket is, amelyeket az előző szerelem okozott. Ez akár évekig is eltarthat.

Mi lassan fél éve szakítottunk, és most már kezdem érezni, hogy képes vagyok őt engedni. Elkezdtem szárnyalni, és nyitott vagyok az új kapcsolatokra is.

Nyitókép: Shutterstock