Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy nem a külső alapján ítélek meg másokat, nem vagyok kövérellenes (én sem vagyok nádszálvékony), és azzal sincs bajom, ha valakinek a konditerem a második otthona, vagy minden étkezésnél számolgatja a kalóriákat. Pusztán arról van szó, hogy számomra az aputestű férfiak jelentik a biztonságot, a szilárd támaszt, őket tartom szexuálisan vonzónak. De más okai is vannak, amiért szívesebben randevúzom olyan valakivel, akin látszik, hogy remekül érzi magát a bőrében, és élvezi az életet.
Kinőttem már abból a korból, amikor Calvin Klein modellekért rajongtam, és nem hiszem, hogy boldog lennék egy magazin címlapjára illő pasi oldalán. Egyébként is féltékeny típus vagyok, egy gyönyörű félisten mellett pedig folyton résen kellene lennem. Úgy tapasztalom, hogy a kevésbé sármos férfiak több izgalmat, felfedeznivalót tartogatnak, és tudják, hogyan kell elérni, hogy a nő ízig-vérig nőnek érezze magát.
Egy kigyúrt hegyomlás karjaiban nem érezném kényelmesen magam, állandóan frusztrálna a tudat, hogy vele ellentétben nekem nem kockás a hasam, és nincs olyan feszes fenekem, mint egy fitnesz lady-nek. A legtöbb nőhöz hasonlóan én sem vagyok 100 százalékosan kibékülve a testemmel, és ez a probléma megszűnik egy papa-pocak mellett.
Szeretek törődni a párommal, simogatni, csókolni, magamba szívni az illatát, betakarózni a karjaival. Abban nincs semmi izgató, ha egy hatalmas kősziklát ölelgetek. De a túl soványak sem hoznak lázba. Esztétikailag nem nyújtanak valami kellemes látványt, és igencsak vágyölő tud lenni, ha a másik csontjai szúrnak szex közben.
Az a fickó, akinek van egy kis úszógumija a derekán, és itt-ott még néhány zsírpárna, valószínűleg nem fogja folyton kritizálni a kinézetemet. És nem kérdezgeti naponta, hogy "Na, mikor mész már edzeni?" - hisz az ő teste sem tökéletes. Én úgy tapasztalom, hogy a mackós pasik jobban tiszteletben tartják a nők alakját, és nem tesznek bántó megjegyzéseket a másik testsúlyára.
Az átlagos testű férfiak melegséget, kedvességet, erőt sugároznak, és merik vállalni a valós énjüket. Persze nem lehet általánosítani, de akiket ismerek, azok tényleg ilyenek, ráadásul remek humorérzékkel rendelkeznek. És ezt akár a saját külsejükkel kapcsolatban is simán használják. Mellettük nyugodtan felfalhatok egy zacskó chipset, és bármit rendelhetek az étlapról, nem kell folyamatosan azon görcsölnöm, hogy épp hány kiló vagyok.
Bármennyire is ironikusan hangzik, meglátásom szerint az aputestű férfiak sokkal bátrabbak és öntudatosabbak, mint edzőtermi társaik. Nem akarnak hatalmas izmokat növeszteni, mert az önértékelésük rendben van, és nem félnek megmutatni azt, amijük van - bárhol, bármikor.
A végére hagytam a legjobbat, ami még inkább megmagyarázza rajongásomat a "dadbod" iránt: már előre látom, hogyan is fog kinézni az illető pár év múlva, amikor tényleg apuka lesz.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.