Férfivélemény: Fogadd el, hogy az idő múlásával egyre nehezebb megtalálni az igazit!

Mindig izgalmas ugyanazt a témát női illetve férfi szempontból kivesézni. Sokat írtam már a párkeresés nehézségeiről, az internetes társkereső oldalak személytelenségéről és arról, hogy bár a húszas éveinkben még könnyen ismerkedtünk, az idő előrehaladtával ez egyre nehezebb lett. Ennek lehet az az oka, hogy egyre magasabbak az elvárásaink, de az is, hogy a nők egyre inkább elférfiasodnak, a pasik elnőiesednek, s miközben keressük önmagunkat, a másik nemtől várjuk a megváltást. De hogy látja ezt egy húsvér férfi?

Olvasónk leveléből idézek:

„Szóval, hova tűntek a jó pasik....? Sajnos aktuális a kérdés, mert a világ, amelybe hajszoltuk magunkat egyáltalán nem azt támogatja, hogy jó pasik (vagy jó csajok) lófráljanak körülöttünk. Valahol az emberekben lenne igény arra, hogy "normális" társat találjanak maguk mellé, de itt jön az első probléma: hol is? Van ugye a Tinder, vagy egyéb hasonló oldalak, de azt azért valljuk be, hogy az ott lévők nagy többsége vagy azt sem tudja mit akar, vagy tudja, de az nem egy komoly párkapcsolat lenne. Az élet többi területe pedig rohanással telik. Mert rohanunk. Örökké és mindenhova. Mintha valamit utol akarnánk érni. De mit is? Olyan ez, mint amikor az ember a vizet akarja megmarkolni. Mind kifolyik a kezünkből. És a társadalom, az emberek, ahogy szocializálódnak a rohanásra, így kezelik az emberi kapcsolatokat is. Rohanással. Mindent gyorsan, instant akarunk. Csak az emberi psziché, a lélek nem ilyen, még ha annyira ilyenné is akarjuk formálni. A lélek ennél bonyolultabb műfaj. És így szépen átverjük magunkat azzal, hogy "hát hol is van, annyira keresem, rohanok utána". Lehet, hogy pont ezt nem kellene. Csak nyugodtan lenni egy kicsit.

A másik, hogy vannak a "jófej srácok, akik cukik, kedvesek, udvariasak, értelmesek és még kíváncsiak is Rád, de nem tetszenek külsőleg és nincs kémia". Na, ez az! Szerintem olyan embert találni, aki kívül-belül vonz, mert ezt így a legjobb kifejezni, nagyon ritka. Éppen ezért van sok olyan kapcsolat, ami majdnem jó, vagy majdnem tökéletes, de ott van az a majdnem. Mert van, aki meg akar elégedni a majdnemmel, és van, aki nem. Aki megelégszik, azt nem taglalnám, hogy hosszú távon mi lehet ebből, mert lehet jó is és kevésbé jó is. Viszont aki nem akar, annak el kell fogadni, hogy nehéz dolga lesz megtalálni AZT az érzést. Az nagyon ritka, és ahogy telik az idő, egyre nehezebb és ritkább.

És itt az újabb téma: az egyre nehezebb. Mert rengeteg a sérülés, ami kiből ezt, kiből azt vált ki, de jót biztosan nem. Éppen ezért formálódik (hogy ne a torzul szót használjam) az ember és a kor előrehaladtával egyre nehezebben tud nyitni egy "normális" párkapcsolat felé. És ez igaz nőkre és férfiakra egyaránt. Ez meg nyilván a másik nemből azt váltja ki, hogy felteszi a kérdést: hova lettek a normális pasik/csajok...?"

Férfi olvasónk levelét olvasva rájöttem, hogy egyben megegyezhetünk: mind a férfiaknak, mind a nőknek nehéz dolguk van, ha igazán minőségi és boldog párkapcsolatot szeretnének kialakítani. Ahogy a jó pasi, úgy a jó nő is egyre ritkább és erről csakis mi tehetünk. Én továbbra is azt gondolom, hogy a változáshoz először nekünk kell „jó csajnak" vagy „jó pasinak" lennünk. Ne csak a másik nemtől várjuk a csodát, nézzünk magunkba és kezdjük magunkkal a változást.

Nyitókép: Shutterstock