Férfivélemény a férfibűnökről

A legtöbb cikk arról szól, hogy a megalázott, porba tiport nő milyen nehézségek árán nyerte vissza az önbecsülését, mennyire nagy harcot vívott az élettel! Mire újra bízni kezdett, mire újra hite lett egy kapcsolatban. Azt gondolom, akik ezeket a cikkeket megírták, őszinték voltak, nem túloztak, és nem is hatásvadász módon közelítették meg a dolgokat.

Csak egy baj van ezzel: én a saját környezetemben ennek nagyon gyakran láttam az ellenkezőjét is.

Annyira elmentünk egy irányba, ahol a nő az áldozat, és a pasi a bűnbak, hogy ez már egy torz mintája a társadalomnak. Gyakran olvassuk például, hogy a nők félrelépései többnyire lelki okokból fakadnak, és valójában – mint minden – ez is a férfiak hibája.

Vannak esetek, amikor a nő azért lép félre, mert egy ribanc, és azért fekszik le minden jöttmenttel, mert jólesik neki. Nincs mögöttes tartalom, nincs családfáját hetedíziglen sújtó átok, sem gyermekkori trauma. Azért teszi, mert ugyanolyan gerinctelen, mint azok a pasik, akikről a fent említett cikkek garmadája szedi le a keresztvizet.

Nem beszélünk erről, nem is vesszük tudomásul, hogy vannak férfiak gyesen, gyeden, gyápon, sőt státuszuk szerint főállású anyák, anyuci meg valahol éppen boldogan lovagol valakin, amíg apa melegíti a tápszert. Pedig igenis van ilyen, és igenis beszélni kell erről a problémáról is! Hiszen rengeteg férfi, férj létezik, akiket a társadalmi elvárásoktól eltérően a nők tettek szopóágra.

Nem teszik, mert szégyellik, nem teszik, mert ha kiállnak, és ezt elmondanák, csak még egy bélyeget kapnának, még egy billogot a homlokukra. Ami arról szól, hogy mekkora marhák, és milyen jól tette az a nő, aki végre megmutatta, hogy lehet ezt fordítva is.

Félreértés ne essék, én szeretem, hogy a nők kiállnak magukért, szeretem, hogy elmondják mások okulására a problémáikat. Csak azt nem szeretem, hogy jelenleg ott tartunk, hogy egy kapcsolat csak a férfi hibájából lehet szar, és a nők mindig áldozatok. Ez az egész így nem igaz!

És ami az egészben a legfurcsább, mindenkinek van egy ismerőse, akire igaz, amit leírtam. Testvérek, apák, rokonok. Csak és kizárólag arra a kapcsolatra nem igaz, amiben mi vagyunk, mert abban tuti a férfi a ludas!

• Talán néha jó volna erről is őszintén beszélni, ha már annyi mindenről őszintén kell beszélni...
• Talán ez is megérne pár mondatot, néhány sort azért, hogy a lefestett kép valós legyen!

Ne egy olyan képzeletbeli mérleget lássunk, aminek mindig csak az egyik serpenyőjébe pakolnak. Hiszen lássuk be, azért a másik felébe is lehet tenni jócskán...

Nyitókép: iStockphoto