Tipikus nőcsábász szépfiú voltál, én pedig képtelen voltam neked ellenállni

Mindenesetre a levelezésünk annyira semmitmondó volt, hogy arra gondoltam, hagyom az egészet a fenébe, amikor váratlanul elkérted a számomat és felhívtál. Amikor meghallottam a hangodat, már gyorsabb lett a pulzusom. És amikor felvetetted, hogy találkozzunk spontán most azonnal, habozás nélkül igent mondtam.

Normál esetben nem vagyok az a spontán típus, de arra gondoltam, legalább gyorsan túl leszünk rajta. Péntek este volt, fáradt voltam, de gondoltam így legalább nem parázom túl a dolgokat. Utálom ezeket az első randikat, amikor még nem tudom, hogy néz ki a másik és tetszeni fogunk-e egymásnak egyáltalán. Felkaptam egy farmert, lófarokba kötöttem a hajamat és vártam, hogy megérkezzél.

Dobogó szívvel mentem le a lépcsőn és szálltam be a kocsidba. Amikor először a szemedbe néztem, az „vonzalom volt első látásra". Az a pasi voltál, akire ha csak ránéztem, már beindított és úgy vonzottál, mint a mágnes. Igazi rosszfiú voltál, akire messziről rá volt írva, hogy csajozik ezerrel és nem feltétlenül komoly kapcsolatra vágyik. Mégis hihetetlenül vonzott a szemtelen magabiztosságod és az, hogy minden pillanatban önmagadat adtad. Nem akartál se többnek, se kevesebbnek látszani annál, ami vagy: egy szexi szépfiú, aki nagyjából bárkit megkaphat.

Őszintén szólva egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire fogsz tetszeni, teljesen zavarba jöttem. Hebegtem-habogtam, hogy mit csináljunk, merre menjünk. Péntek este 11 óra volt, zuhogott az eső, úgyhogy felvetetted, hogy menjünk fel a lakásodra, mert amúgy is megáztál kicsit, szeretnél átöltözni. Milyen ócska duma, gondoltam, de te rögtön hozzátetted, hogy nyilván nem akarsz visszaélni a helyzettel, de ez most a legegyszerűbb.

Megkínáltál teával, de 5 perc után már a konyhapulton csókolóztunk. Brutál kémia volt közöttünk, te magad is mondtad, hogy van valami a levegőben és még sosem éreztél ilyet. Persze nem hittem neked, de azt éreztem, hogy ez valami más, valami elemi erejű dolog közöttünk.

Másnap felhívtál és megbeszéltük, hogy hétfőn találkozunk újra. Nagyon vártam, izgatott voltam, de te végül lemondtad, mert inkább elmentél edzeni a haverokkal. Kiderült, hogy nagyon elfoglalt férfi vagy, aki nagyjából egy időpontban ér rá, általában este 10 után, amikor amúgy sem lehet mást csinálni, csak felmenni a másik lakására. Még egy ideig bíztam abban, hogy esetleg ebből több is lehet, de te nem igazán akartál közös programokat csinálni és megismerni engem. Jelentkeztél, ha úgy volt kedved és ha épp nem volt jobb dolgod, akkor találkoztunk.

Imádtalak csak nézni és a közeledben lenni, magamba szívtam minden rezdülésedet és reménykedtem, hogy rájössz, hogy csak engem akarsz. Mert én nagyon akartalak, kezdtem beléd szeretni. Persze közben éreztem, tudtam, hogy ez nem az, amire vágyok. Használod a testem és közben egyáltalán nem érdekel, én ki vagyok és mit akarok.

Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor karácsonykor egy normális üzenetet nem bírtál nekem írni. Akkor döbbentem rá igazán, mennyire nem jelentek neked semmit. Rájöttem, hogy az erős kémia nem jelent egyet a szerelemmel és ideje eloszlatnom a rózsaszín ködöt és leszállni a rideg valóságba.

Nyitókép: Shutterstock