Régen odavoltam a rosszfiúkért, ma már inkább egy rendes srácra vágyom

Érdekes dolog, hogy a legtöbb nő azt állítja, hogy ők csak egy normális pasira vágynak, aztán meglátnak egy macsó szépfiút, megremeg a térdük és eszüket vesztve, halálosan beleszeretnek. Aztán sírva panaszkodnak a barátnőiknek, hogy az a szemét kihasználta őket.

Én sem vagyok kivétel. Igazság szerint már a főiskolán is vonzottak a jóképű, menő csávók, akikért minden csaj odavolt. Bejött a szemtelen magabiztosságuk, az a lezserség és nemtörődömség, ami áradt belőlük. Én egy tipikus jó kislány voltam, egyszer azonban egy elrontott hajfestésnek köszönhetően rózsaszín lett a hajam, ez pedig bejött a menő srácoknak. Én persze halálosan beleszerettem az egyikükbe, aki hónapokig hülyített, miközben barátnője volt és még ki tudja, hány lánnyal kavart közben. Utólag azt gondolom, jobban jártam volna, ha csak távolról csodálom őt, megkímélt volna egy-két csalódástól, de arra mindenesetre jó volt, hogy utána már kialakultak a fenntartásaim a rosszfiúkkal szemben.

Nem leszek álszent, ezután is volt egy szépfiú szerelmem, aki nagyon csúnyán bánt velem, mégis teljesen odavoltam érte. Ritkán volt férfi ilyen hatással rám: konkrétan már attól begerjedtem, hogy ránéztem és minden perc boldoggá tett, amit vele tölthettem. Azonban nagyon hamar rájöttem, hogy ebből sosem lesz kölcsönös szereteten és tiszteleten alapuló párkapcsolat, úgyhogy fájó szívvel véget vetettem a rövid románcnak.

Sokan próbálják megfejteni ezt a rosszfiú jelenséget, holott valahol nagyon egyszerű a magyarázat: a rosszfiúk különlegesek, és amikor velük vagy, te is különlegesnek érzed magadat. Ráadásul nagyon hízelgő, ha egy ilyen menő pasi felfigyel rád, és – ha rövid időre is – téged választ. Arról nem is beszélve, hogy amióta világ a világ, az mindig vonzó volt, ha valaki elérhetetlen vagy nem kaphatjuk meg azonnal. A bizonytalanság csak gerjeszti a vágyat és a szenvedélyt, amit egy jófiúval már sokkal nehezebb megélni.

Ettől függetlenül eljött az a pont az életemben, amikor már nem vágyok rosszfiúkra. Erre akkor jöttem rá, amikor nemrég egy igazi rendes sráccal beszélgettem. Nem játszotta az agyát, nem akart mindenáron ágyba vinni, tisztelettel bánt velem és lehetett vele beszélgetni, hisz nem csak a testem, hanem a lelkem is érdekelte. Megbízhatóan írt reggel, napközben és este, nem kellett amiatt aggódnom, hogy szó nélkül felszívódik. Akkor futott át rajtam, hogy ez mennyire jóleső és már sokkal inkább őt választanám, mint egy kiszámíthatatlan, elköteleződni képtelen szépfiút.

A pszichológusok gyakran beszélnek arról, hogy egy ember általában két dologra vágyik egy párkapcsolatban: biztonságra és szenvedélyre, ami sok esetben kizárja egymást. Hisz az az ember, aki biztos támaszt nyújt, sok esetben nem tudja kiváltani azt a mindent elsöprő, bizsergető érzést. Ahogy azonban az ember öregszik, már változik a fontossági sorrend is. A legtöbben már megégettük magunkat pár rosszfiúval és inkább olyan megbízható férfit keresünk magunk mellé, akivel családot alapíthatunk és akinél nem kell attól tartani, hogy holnap lelép egy másik csajjal.

Nyitókép: Shutterstock