Bármennyire is szeretném, nem találok semmi izgalmasat a jófiúkban

Többször is előfordult már velem, hogy olyan férfi keltette fel az érdeklődésemet, aki elérhetetlen volt számomra, de elhúzta előttem azt a bizonyos mézesmadzagot, ami éppen elég volt ahhoz, hogy magával rántson. Tény és való, hogy a megközelíthetetlen férfiaknak sokáig én sem tudtam ellenállni.

Édesanyám korábban úgy engedett utamra, hogy mindegy, kit választok, de az rendes férfi legyen. Ez volt az a bizonyos mondat, amit a legkevésbé szerettem volna hallani huszonévesen. Azóta sem igazán változtak a dolgok, engem továbbra sem érdekelnek a rendes jófiúk.

A legtöbb nő azért van oda a rosszfiúkért, mert a tudatalattija mélyén elhiszi, hogy az a rosszfiú majd az ő kedvéért megváltozik, és ő majd különleges szerepet tölt be a rosszfiú életében. Lányregények sorozata épül fel egy ilyen sztorira, amire mindig vevők a nők. Nehezen tudunk ellenállni olyan férfinak, aki kezdetben meghódíthatatlannak tűnik és már-már szinte elérhetetlen.

De vajon a jófiúk mért nem tudnak labdába rúgni a rosszfiúk mellett? Jófiúkra vágyunk, de amikor megkapjuk őket, akkor nem érezzük azt, amit kellene. Egy jófiú szabálykövető, és kevesebb izgalmat nyújt, mint egy rosszfiú. Mi nők pedig sokszor inkább izgalmakkal teli kapcsolatra vágyunk, semmint egy kiszámítható monoton életre. Legalábbis én nem erre vágyom. Szeretem, ha a párom olykor váratlanul is meglep valamivel, ami mondjuk nem köthető szülinaphoz, évfordulóhoz, vagy bármilyen más ünnepséghez. 

Forrás: Shutterstock

Egy jófiúval előre tervezhetünk, hiszen állja a szavát és nem kell attól tartanunk, hogy egyik napról a másikra lelép. Mégis ez a kiszámíthatóság rombolja le azt a vágyott izgalmat, és kiszámíthatatlanságot, spontaneitást, amire mi nők titkon vágyunk. Ám a legtöbb rosszifú nem változik meg a kedvünkért, és többnyire csak a filmekben térnek jó útra. Ez pedig egy idő után frusztráló tud lenni, és nem mindenki tud egy ilyen férfival együtt élni.

De vajon miért írjuk le sokszor elsőre a jófiúkat? Csak magamból tudok kiindulni. Egy jófiú kevés ideig tartja fent az érdeklődésemet. A szabálykövetésen kívül még egyéb dolgok is vannak, amelyeknek köszönhetően az érdeklődésemet az alagsor szintjén kell keressem. Egy jófiú mindenben megpróbál a kedvemben járni, és ez egy idő után elég idegesítő tud lenni. Nem szeretnék egy olyan férfit, aki folyton a nyakamban lohol, és aki mindenhol jelen szeretne lenni. Nálam a jófiúk sokszor kerültek már át barátzónába. Egyszerűen nem tudtam rájuk másként tekinteni. És ami nem megy, azt nem kell erőltetni. 

A jófiúk megpróbálnak mindenkinek megfelelni, és mindenkinek a kedvében járni, mert azt gondolják, ezáltal ők is szerethetővé válnak mások szemében. Kerülik a konfliktust, és azon nyomban ott teremnek, amint szükségünk lenne rájuk. Ők azok a srácok, akikre akkor is lehet számítani, ha másokra nem. Akkor boldogok, ha másokat is azzá tesznek. Ugye milyen jól hangzik? Fiatal lányként én is egy ilyen férfiról ábrándoztam, aki lesi minden kívánságomat és még a legmagasabb hegyet is megmássza, csak hogy elérjen hozzám. Ez azonban összedőlt, mikor megismerkedtem egy ilyen férfival. Kis idő múltán hanyatt homlok menekültem ebből a nyomasztó kapcsolatból. Minden reggel ugyanabban az időpontban kelt, ágyba hozta a reggelit, minden nap ugyanazt. Minden áldott nap ugyanolyan monotonitással telt, egy idő után már a virágcsokroknak sem örültem, mert minden olyan kiszámíthatóvá vált. Percre pontossá vált minden. 

 

 

    Ezek is érdekelhetnek