Nem érdekel mit csinálsz, amíg hozzám jössz haza...

Tudtam, mire számítsak, amikor összejöttünk. Tisztában voltam azzal, hogy sosem lesz száz százalékosan hűséges, kizárólag csak az enyém. Én mégis nyújtottam számára valami pluszt, ami - mindegy mi történt, de - mindig hozzám vezette őt vissza.

A szalagavató óta vagyunk együtt. Ha én nem vagyok, szégyenben marad, hogy nincs kit táncoltatnia a bálon és a bulin. Így viszont imponált a családjának és mindenkinek, aki jelen volt akkor. Sokaktól megkaptuk, hogy már várták, mikor jövünk végre össze. Ezt sosem értettem, hiszen soha nem volt benne a levegőben, hogy a barátságnál több legyen köztünk. Mégis megtörtént. Hiába olyan, amilyen, én szeretem és elfogadom úgy, ahogy van.

Akkor sem szóltam semmit, amikor napokra eltűnt bulizni a Balatonra, mert az egyik barátjának legénybúcsúja volt. Mikor hajnalban beesett mellém az ágyba, örömtől és alkoholmámorban ittasan, a pia mellett éreztem rajta más nő illatát is. Nem érdekelt. Magamhoz húztam, megcsókoltam és szexeltünk egy jót. Reggel szemrebbenés nélkül kevertem neki egy másnaposság elleni elixírt és kértem, hogy meséljen a buliról. Mindenről tudtam.

Minden flörtjéről az edzőteremben, minden lopott csókról a bulikban, amiket olyan nőktől kapott, akiket várt haza valaki. Minden érintésről, minden elsuttogott pajzán felizgatásról... Azonban nem zavart. Hogy miért?

Bolondnak tűnhetek, de az életem során megtanultam kezelni, lenyelni sok mindent, ha a másik ember iránt érzett szeretetem kellőképpen erős volt. Például apámnak is elviseltem a kilengéseit, hiába voltam világ életemben anyás. Miután elváltak, anyu ugyan látni sem akarta őt többé, én viszont örömmel ültem be apuval és az új nőivel egy-egy ebédre, még akkor is, ha ez két-három hetente más személyt jelentett. Végül, mikor úgy döntött, hogy megállapodik, engem kért fel tanúnak és örömmel mondtam igent, miközben anyu mellett is ki tudtam tartani.

Mindig is megosztottam az embereket ezzel a hozzáállásommal. A fejemhez vágták, hogy „Dia, te bolond vagy, esküszöm! Hagyod, hogy kihasználjon az élet és az emberek! Embereld már meg magad, legyél kicsit keményebb!"

De nem ment. Szentül hittem és hiszek abban, hogy mindenki a legjobb belátása szerint cselekszik és oka van annak, amit éppen elkövet. Éekem mi előnyöm származna abból, ha szembe mennék másokkal és a döntéseikkel, csak azért, mert nekem nem tetszik? Szeretem az apámat, szeretem a páromat, bármilyenek legyenek is. Nem tudnék gyűlölni senkit, nem tudok elhagyni senkit... és amíg az eljegyzési gyűrű, amit pár hete kaptam, az én ujjamon csillog, miért is kellene bármiben is kételkednem, amit a párom tesz, mond, vagy gondol? Ugye szerinted sincs rá okom?

Diána történetét Pokk Brigitta jegyezte le.