Köszönöm, hogy összetörtél! Rájöttem, mennyit érek

Köszönöm, hogy úgy bántál velem, mintha semmit sem érnék neked. Köszönöm, hogy a végén úgy dobtál el magadtól, mintha csak egy darab szemét lennék. Neked köszönhetem, hogy rájöttem arra, igazából mennyivel többet és jobbat érdemlek.

Ahogy újra és újra megaláztál, szépen lassan rájöttem, hogy soha nem szabad olyan férfi mellett ragadnom, aki nem tisztel. Te voltál az élő példája annak, amit meg kellett tanulnom messziről elkerülni.

Nem olyan embert érdemlek, aki viccet csinál a hibáimból. Nem akarok olyannal lenni, aki kinevet azért, mert én is csak ember vagyok, tele hibákkal, tökéletlenségekkel és sebekkel. Nem olyan emberre van szükségem, aki a bizonytalanságomból merít erőt, majd fegyverként használja ellenem, vagy gúnyolódik rajtam, amiért olyan vagyok, amilyen. Nem azt érdemlem, hogy olyan emberrel legyek, aki folyamatosan lekicsinyel, pedig teljes szívéből szeretnie kellene.

Persze tudom, hogy minden kapcsolatban helye van a kritikának. De a kritikát szeretetből és jószándékból kell megfogalmazni, nem pedig valami beteges és szadista indíttatásból. Megérdemlem, hogy olyan férfi legyen mellettem, aki azt akarja, hogy jól érezzem magam a bőrömben.

Megérdemlem, hogy olyan férfival legyek, aki támogat az önbizalmam és az önbecsülésem fejlesztésében. Megérdemlem, hogy olyan férfival legyek, aki azért szeret, amilyen valójában vagyok, aki minden egyes nap arra inspirál, hogy jobb legyek.

Nem érdemlem meg, hogy olyan emberrel legyek, aki mellett csak arra vágyom, hogy eltűnjek a föld színéről. Megérdemlem, hogy olyan férfival legyek, aki szeret, és nem akar folyamatosan megváltoztatni.

Nem olyan embert érdemlek, aki miatt minden egyes este álomba sírom magamat. Nem érdemlem, hogy olyannal legyek, aki mindig a legrosszabbat hozza ki belőlem.

Megérdemlem, hogy olyan férfival legyek, aki támogat, amikor az élet nehézzé válik, aki fogja a kezeimet, aki meg akar bizonyosodni arról, hogy jól vagyok, és képes vagyok szembenézni a holnap kihívásaival. Megérdemlem, hogy olyan férfival legyek, aki mellettem van, amikor szükségem van rá.

Megérdemlem, hogy olyan férfival legyek, aki nem csak akkor jelenik meg, amikor kényelmes neki, és nem olyat érdemlek, aki állandóan ki- és besétál az életembe, amikor csak kedve tartja - folyamatosan és szándékosan bizonytalanságban tartva.

Nem olyan embert érdemlek, aki nem hajlandó semmiféle stabilitást vagy következetességet mutatni irányomba. Nyugalmat érdemlek, és egy olyan férfit, aki mellett nem érzem azt, hogy elérhetőnek kell lennem, nehogy elfelejtse, a világon vagyok...

Megérdemlem, hogy olyan férfi legyen mellettem, aki látja az értékeimet, megbecsül, és büszke arra, hogy mellette vagyok. Arra van szükségem, hogy valaki megmutassa, fontos vagyok neki.

Te sosem voltál ilyen, és megtanultam elfogadni, hogy sosem fogsz megváltozni. Általad ébredtem rá arra, hogy igenis kell legyenek igényeim egy párkapcsolatban. Te tanítottál meg arra, hogy ne elégedjek meg az üres szavakkal, és bizony a tettek számítanak.

Ezért köszönöm, hogy megcsaltál, megaláztál, és sosem voltál képes értékelni. Köszönöm, hogy eldobtál magadtól, mintha semmit nem jelentettem volna neked. Már nem fáj, és neked köszönhetem, hogy többet nem fogok bedőlni minden hülye dumának. Neked köszönhetem, hogy rájöttem, az emberek nem változnak. Nincs annyi türelem, szeretet, kedves szó, kérlelés, amitől megváltozna valaki, ha ő nem akarja.

Köszönöm, hogy megtanítottad, mennyivel többet érek ennél.

Nyitókép: Shutterstock