Jobban megbízom a fiúkban, mint a lányokban, és nyomós okom van erre

Mindig is nyitott voltam a szuperhősökre, és állandóan sáros volt a ruhám, anyu legnagyobb örömére. Engem is meghódított a tazo mánia, a bmx, és délutánonként is inkább a fiúkkal lógtam, valahogy velük jobban éreztem magam.

Általános iskolában sokszor megkaptam, milyen gáz, hogy a fiúkkal barátkozom a lányok helyett, na meg azt is, hogy a srácok csak azért állnak szóba velem, mert szerelmesek belém. Nagyon irigyek voltak rám a csajok, akiket már akkor nem értettem, és legbelül folyamatosan azt éreztem, hogy nem akarok olyanná válni, mint ők.

A lányokban már egészen korán csalódtam, talán negyedikes lehettem, amikor elmondtam Fruzsinak, hogy nagyon tetszik a Zsolti, aki új volt az osztályban. Megkértem, hogy ne mondja el senkinek, de másnap már mindenki tudta. Na, ennyit a megbízhatóságról...

A bizalmatlanság mellett volt még egy óriási probléma a korombeli lányokkal: rettentően unatkoztam a társaságukban. Számomra érdektelen dolgokról csacsogtak, mindenkit kibeszéltek, csúfoltak, és nyafkák voltak. A tanárok is ferde szemmel néztek rám, amiért a lányok helyett inkább a „rossz fiúkkal" barátkozom, és számtalanszor megkaptam, hogy egy lánynak lány barátai kell, hogy legyenek, de nem foglalkoztam vele.

A fiú barátaim megtanítottak arra, hogy nyugodtan idétlenkedhetek, káromkodhatok, és obszcén poénokat is mondhatok a megfelelő környezetben, és hála nekik, elengedtem azt, mit illik, és mit nem illik csinálnia egy nőnek. Mellettük önmagamat adhatom, nem kell magam megjátszanom, és a titkaimat is jobban őrzik, mint a lányok.

A mai napig én vagyok sokszor az egyetlen lány a fiús bulikban, és hihetetlenül jól esik az, ahogy hozzám állnak. A fiú barátaim azok, akikre bármikor számíthatok, és ha kell, 120 kilométer hosszan vontatják a határon lerobbant autómat az éjszaka közepén, félredobva mindent. Imádok velük zülleni, röhögni, iszogatni, bulizni, és szerencsésnek mondhatom magam, mert két olyan fiút is magam mellett tudhatok, akikről tudom, hogy életem végéig fontos szerepet fognak betölteni az életemben.

Ennek mondjuk a barátnőik eleinte nem örültek, de miután mindenkivel megértettük, hogy soha nem volt köztünk semmi, egyszerűen barátok vagyunk (hiszen mindkettőnek ez volt az első gondolata velem kapcsolatban...), mert igenis létezik fiú-lány közötti barátság, elfogadták a helyzetet.

A nők ezzel szemben közös témaként szinte mindig egy harmadik személy rossz tulajdonságait, döntéseit vonják kérdőre, és mindig az van porondon, aki épp nincs jelen. Akkor is, ha ő egyébként az egyik legjobb barátnőjük. Vannak lány barátaim, de csak kettő, akik ugyanolyan dilisek, mint én. Mégis az egyikük a pokolra kívánt, amikor megkérték a kezem, és napokig puffogott, amiért én előbb lettem menyasszony, mint ő. Van két fiú barátom, akik megkönnyezték a lánykérésem, irigység nélkül gratuláltak, és legalább annyira várják, hogy révbe érjek, mint én. Na meg az óriási bulit és a sok piát is persze. Én a fiú barátaim mellett tanultam meg, hogy úgy vagyok jó, ahogy vagyok, és ők azok, akik visszaadták az emberekbe vetett hitemet!

Nyitókép:Shutterstock