Az első csók mindig meghatározó egy pár életében. Az ember gyomrában (jobb esetben) pillangók cikáznak és folyamatosan arra gondol, vajon mikor fog elcsattanni az első csók? Arra nincs egyetemes szabály, ennek mikor kell megtörténnie. Az se jó, ha túl korán, de az se, ha túl későn következik be. Az én életemben mindkettőre volt példa.
Pár hónapja történt, hogy leveleztem egy sráccal, aki már előre bejelentette, hogy ő általában már tíz perc után megcsókolja a randipartnerét, mivel számára nagyon fontos az intimitás. Azt gondoltam, csak ugrat, de hamar kiderült, hogy őszinte volt: alig beszéltünk pár mondatot, de már a számban volt a nyelve. Kicsit zavarba jöttem, ugyanakkor nem volt ellenemre a nyelvcsata, hisz legalább hamar kiderült, hogy működik köztünk a kémia.
Ugyanakkor meglepő módon az volt gyakoribb az életemben, hogy több randi után sem csattant el az első csók, amivel nem tudtam mit kezdeni. Nem értettem. Az egyik sráccal már elmentünk sétálni, állatkertbe, moziba, hozott nekem fagyit a munkahelyemre, sőt, még bulizni is elmentünk együtt, de még mindig nem történt közöttünk semmi. Már lemondtam arról, hogy egyszer össze fogunk jönni, de amikor elkezdtem tőle távolodni, ő újra keresett és látni szeretett volna. Megkérdőjeleztem, tetszem-e neki igazán, aztán a 7. (!!!) randin megbeszéltük, hogy átjön hozzám és megnézünk együtt egy romantikus filmet. Ő is érezte, hogy most már ideje lépnie, szerencsére egy romantikus jelenetnél megtört a jég és végre elcsattant az első csók, amit egy szenvedélyes szeretkezés követett. A kezdeti szerencsétlenkedésből 1,5 éves kapcsolat lett, de az sosem derült ki, miért nem csókolt meg előbb.
Ez nem volt egyedüli eset. Volt egy másik srác az életemben, akivel szintén többször randiztunk, még kirándulni is elmentünk, moziztunk, vacsoráztunk, de ő sem kezdeményezett. Őszintén szólva akkor már idősebb voltam és kezdett egyre kiábrándítóbb lenni az egész. Amikor a 6. randi végén megkérdezte, hogy megcsókolhat-e, már nem is tudtam neki örülni és nem sokkal utána véget is vetettem a románcnak.
Úgy éreztem, ez a szerencsétlenkedés férfiatlan! Nem feltétlenül arra vágyok, hogy egy pasi nekivágjon a falnak (bár az sem rossz), azért ez már a másik véglet.
Amikor megírtam neki, hogy nekem nem jött be ez a bénázás, az volt a válasz, hogy egy férfi sosem tudhatja, mi nők, mit akarunk valójában. Ezt értem, viszont vannak helyzetek, ahol egy férfi legyen igenis férfi.
Nem is olyan régen történt, hogy újra hasonló helyzetbe keveredtem. A sráccal a neten ismerkedtem meg és bár éreztem, hogy nincs őrületes kémia közöttünk, tetszett nekem és jól éreztem magam vele. Ami viszont fura volt, hogy ő sem közeledett hozzám fizikailag. A negyedik randin elmentünk sétálni, néztük együtt a naplementét, de ahelyett, hogy megcsókolt volna, zavarában hülyeségeken kezdett el poénkodni. Ez végleg elvette tőle a kedvemet, s amikor megírtam neki, hogy szerintem nincs értelme ezt erőltetni, bevallotta, hogy bár vonzó nőnek tart, valóban nem érezte, hogy le akarná szedni rólam a bugyit, bár szerinte én sem voltam elég rámenős.
Én viszont továbbra is úgy gondolom, hogy az első csók kezdeményezése nem a nő dolga. A mi dolgunk, hogy adunk jeleket, csinosan felöltözünk, kacérkodunk, esetleg kétértelmű megjegyzéseket teszünk, de a férfi dolga megtenni az első lépést. S ha már itt tartunk: nem célszerű az első csókot sokáig húzni. Nem azt mondom, hogy az első 10 percben csattanjon el, de az embert nagyon elbizonytalanítja, ha heteket kell erre várnia.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.