Randikiégés: Tinder-szabadságot vettem ki, mert besokalltam a párkereséstől

Egy ideje már senki nem fog meg, és senki nem érdekel igazán. Ezek vajon már a kiégés jelei? Szerintem abszolút. Amikor már annyira belefáradtál a találkozók szervezésébe, a lelkesedésed is alábbhagy. Hiszen a folytonos kudarcok, az elutasítás, a visszautasítás egy olyan folyamatos körforgásban tart, aminek csak úgy lesz vége, ha bátran kiszállsz abból és megpihensz egy kicsit, mert ebben az állapotban még az is előfordulhat, hogy elsétálsz az igazi mellett csak azért, mert közben a lelked a kiégés szélén táncol.

Randi randi hátán. Talán én voltam a hibás, hogy folyton találkozókra jártam és közben fel sem tűnt, hogy a lelkem már rég kiégett. Az elmúlt időszakban egy kis Tinder-szabit vettem ki, hogy ne történjen meg az, ami egyben a legnagyobb félelmem is, hogy már csak kötelességből járok el egy-egy találkozóra.

De lehet, hogy azért nem találom a szerelmet, mert nem az online térben kellene keresni. Csalókák a Tinderre feltöltött fotók, és sose tudhatom előre, tetszeni fog-e az illető férfi, megéri-e az a rengeteg fáradozás, miközben könnyen előfordulhat, hogy nem vár rám szerelem a túloldalon. Lehet, hogy valójában nem jó helyen keresgélek, és inkább a különböző programokkal kellene próbálkoznom. Az eredménytelen ismerkedés egy idő után unalmassá és rutinszerűvé válik. Emiatt rám is teljes közöny telepedett.

Pedig Disney-meséken nőttem fel, ahol a lányok mindig elnyerték a szőke herceg szerelmét, vagy fordítva. A valóságban ez miért nincs így? Miért érzem azt, hogy a párkeresés útvesztőjében könnyedén el lehet veszni? Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, mert a barátnőim is ugyanezek miatt szenvednek, sőt az egyikőjük elég intenzíven jár randiról randira, így rajta már valóban érzem ezt a kiégést, fásultságot, beletörődést.

Vajon van-e ellenszere ennek? Vagy tán el kéne engedni ezt az egész online társkereső világot és hagyni, hogy a való életben történjenek meg ezek a bizonyos találkozások? Talán magam sem hiszek már ebben a Tinder-világban és sokkal többre tartom a valós kapcsolódásokat. Azokra egyáltalán nem számítok és teljesen váratlanul, mégis megtörténnek.

Nyitókép: Shutterstock