szerelem kibeszélő párkapcsolat hazugság
Boldog voltam veled, hittem neked, úgy éreztem, te leszel életem nagy és egyben utolsó szerelme. Hogy elfelejthetem az egyedüllétet, és tervezhetem a közös, boldog éveket. Szerettem mindent, ami te voltál, és amit nyújtottál.

Örömteli perceket, ölelős pillanatokat, szenvedélyes csókokat. Ennél többre nincs is szükségem - ezzel hitegettem magam -, azt hittem, ez pont elég nekem. Mohón, nagy lépésekben akartál haladni, én pedig mosolyogva hallgattam, ahogyan a jövőnket vázoltad: mesésre, színesre.

Elhittem, akartam, veled örültem, sosem kételkedtem. Hogyis tehettem volna, hiszen csillogott a szemed, a hangod pedig erővel telt meg. Tudtam, hogy minden sikerülni fog, csak akarni kell, azt pedig nagyon tesszük: akarjuk, mindennél jobban és határozottabban.

Aztán a hetek múltak, a lépések kisebbek, majd egészen aprók lettek, végül pedig már csak egy helyben álltunk: te nyugodtan, én toporzékolva. Hiszen arról volt szó, hogy száguldani fogunk, repülni, szárnyalni, most mégsem haladunk, csak várunk. Én arra, hogy változzon a sorrend, és ne a karriered után következzek, te pedig arra, hogy a helyzet magától megoldódjon.

Egy nap tényleg megváltoztak az arányok, de nem úgy, ahogy szerettem volna: kevesebb munka, több együtt töltött óra. Annak az aránya változott, hogy amit mondasz, az megvalósul-e... Kilencvenkilenc és egy - ennyi lett az esély, de sajnos nem egy százalékot veszítettünk, hanem kilencvenkilencet.

Forrás: Shutterstock

Mert a nagy szavakból és tervekből semmi sem lett, csak hangzatos ígéretek maradtak, amelyekbe kettőnk közül már csak én kapaszkodtam. Azt hittem, hogy az utolsó és egyetlen leszel - nemcsak az esély a boldogságra, hanem az örök szerelmem. Ám nem így történt. Az erős sziklából egy hajlékony fűszál lett.

Csalódtam. Nem egyszer, hanem ezerszer. Rákérdeztem, mi lesz velünk, te pedig kitértél a válasz elől. Azt mondtad, hogy együtt csodás lesz minden, hisz a lehetőségek száma végtelen: utazunk, élünk, boldogok leszünk. Mindig elhittem - még akkor is, amikor már nem kellett volna, mert akárhogy is számoltam, egy sem valósult meg az ígéretekből. 99 százalék, aztán már 100. Ennyi volt annak az esélye, hogy a szavak csak szavak maradnak - üresek, távoliak -, az ígéretek pedig megvalósíthatatlanok.

Lassan rájöttem, hogy az utolsónak hitt nem az egyetlen, hanem csupán egy a sokból. Valóban egy esély voltál, de jöhet még utánad az igazi. Aki lehet, hogy kevesebbet ígér, de többet tud nyújtani: megvalósuló terveket, és percek helyett boldog órákat. Aki nem ámít, és akinél a sorrend valóban változik: először én és utána minden más - sohasem fordítva. A 100 százalék pedig nem törik sem részekre, sem esélyekre, hanem egyben marad, és biztonságot ad. Mert amit majd ő mond, az úgy is lesz. Jöhet tehát a szerelem - az igazi és egyetlen!


Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.