Mi értelme az életnek, ha nincs melletted senki?

Képzeld el, hogy te vagy az utolsó ember a Földön - és ezzel együtt az egész bolygó ura. Egy robotsereg elvégez helyetted mindent, teljesíti minden kívánságodat. Azt ehetsz, azt ihatsz, azt tehetsz, amit csak akarsz. Körbeutazhatod a Földet, a legmenőbb helyeken lakhatsz. A technika olyan fejlett, hogy sem a betegségek, sem a halál miatt nem kell aggódnod. Még egy tuti kis szexbaba is a rendelkezésedre áll, hogy az összes biológiai szükségleted ki legyen elégítve. Egy kis istenség vagy a saját birodalmadban. Mit gondolsz, boldog lennél?

Büszke lehetsz magadra, mert elértél valamit. De ha egyedül lennél, akkor mihez képest teljesítettél volna jól? Hiszen nem tudod összemérni magad. Minden tetted lehet épp úgy különleges, mint átlagon aluli, közönséges, érdemtelen. Még ha önmagadat felülmúlva tényleg emberfeletti teljesítményt is vinnél véghez, csak akkor számítana, ha van, aki "látja", ha van egy olyan tudás, ami ezt felfogja.

Az ember társas lénynek született. Még ha sokszor el is szeretnénk menekülni mindenki elől, és magányosan elbújni egy barlangban, létezésünk akkor is csak a számunkra fontos embereken visszatükröződve nyer értelmet. Abban, hogy egy általunk kreált rendszerben képesek vagyunk jól működni. Az értelem önmagában csak szenved, hiszen haszontalanná válik egyedül.

Azt hiszem, csak emberek között, emberekkel együtt lehetünk boldogok. Ezért ha boldogtalannak érezzük magunkat, akkor először a kapcsolatainkat kell megvizsgálnunk. Mert jól működő emberi kapcsolatok nélkül minden más mit sem ér.

Nyitókép: Shutterstock