Bocsi, de nem vagy az esetem...

Ha valakiről azt mondom, hogy nem az esetem, mindig eszébe jut valakinek felvetni azt az elmés elgondolást, miszerint mégiscsak esélyt kellene adnom neki. De hát, mit csináljak, ha érzem, látom és tudom, hogy "nem jön be"? Itt nem arról van szó, hogy én csak és kizárólag kék szemű, sötét hajú férfiakhoz vonzódom, és a barna szemű, szőke hajú férfiakat eleve kizárom. Arról a megfoghatatlan valamiről van szó, amit képtelenség szavakba önteni. Ha meglátsz valakit, pontosan tudod, hogy vonzó számodra vagy sem. Ez nem agysebészet.

Egy barátnőm, Lilla rendszeresen, de teljesen véletlenül mindig ugyanolyan srácokat fog ki. Teljesen biztos, hogy a legújabb kiszemeltje Bika lesz, IT területen dolgozik, de legalább szereti a "kocka" dolgokat, nagyon magas, barna hajú, barna szemű, és vagy Tamásnak hívják vagy Andrisnak. Olyan még sosem volt, hogy az imént felsorolt nyolc kitétel közül legalább öt ne stimmelt volna. Mindezt pedig minden alkalommal teljesen véletlenül hozza össze. Azzal persze tisztában van, hogy számára egyébként is vonzóak a magas, kocka fiúk, akik ritkán látnak napfényt, de nem menekülne sikítva más hobbival/hivatással rendelkező férfiak elől sem. Sőt, még csak nem is keresi célzottan a Bika csillagjegyű embereket. Csak valahogy mindig ezt dobja a gép.

Ezzel szemben nálam már kevésbé lehet ilyen határozottan megfogni, mi a típusom. Bár rajongok a furcsa, nagyobb, horgas orrokért, jelenleg a világ egyik legszabályosabb, legnormálisabb orrméretű férfijával élek együtt. Nekem ezt dobta a gép, nem volt beleszólásom abba, tetszik-e ez a férfi vagy sem.

Még soha nem volt két hasonló pasim, vagy akár pasi, aki megtetszett volna. Volt már szőke, barna, vörös, magas, alacsony, vékony, izmos, pocakos, velem egyidős, nálam jóval idősebb. Két hasonló csillagjegyű férfi mellé sem sodort még az élet, sőt, a hivatások között is nehéz lenne bármilyen párhuzamot vonni. Egyetlen közös pontot tud felmutatni az összes jelölt: mindnek volt köze művészethez. Mindegy, hogy színész, zenész vagy csak könyvmoly. Akár művelte, akár csak rajongott érte, de biztosan volt valami köze valamilyen művészeti ághoz. Persze ez sem egy tudatos kitétel volt a részemről, csupán nemrég jött az utólagos felismerés, hogy jé, mégiscsak van valami típus-szerűségem.

A kíváncsiságom kielégítése végett a jelenlegi páromat is bevontam a típusokról való elmélkedésbe, és rákérdeztem, neki van-e valamilyen sémája, amit akár tudatosan, akár tudat alatt követ. Elmondta, hogy kifejezetten külső jegyeket tekintve nincs, soha nem is volt. Még sosem randizott két hasonló kinézetű lánnyal. Azonban nála is van valami, ami mégiscsak összeköti az összeset: mindegyiket meg kellett menteni saját magától. Hogy ebbe a típusba beleillek-e vagy sem, még magam sem tudom.

Nem vagy az esetem. Nem jössz be.

Annyiszor hallani, hogy a férfiak lényegében megsértődnek ezeken a mondatokon, de még akkor is, ha nem ők a címzettek, csak valahol hallották, hogy valaki ezzel a szöveggel utasított vissza valaki teljesen mást.

Úgy gondolom, hogy az "esetem" sokszor inkább csak egy megfoghatatlan, láthatatlan, tudat alatt vonzó valami lehet. Ha ránézek valakire, pontosan látom, hogy az esetem-e. Nem abból, hogy milyen magas, milyen színű a haja, pusztán egy megérzés, amivel kár lenne hadakozni, és butaság lenne szembemenni azzal, amit az ösztöneink súgnak.

Nyitókép: Shutterstock