Persze ez nem ilyen egyszerű, mert több feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy valóban szoros barátság, vagy akár csak haveri viszony lehessen az egykori szerelemből:
Nekem az első szexuális élményem egy egyéjszakás kaland volt. De mivel már nem voltam zsenge tinilány, így az illető nem tudta, hogy ő volt az első. Csak egy későbbi elszólás miatt értesült róla. Valamiért egyetlen percre sem merült fel, hogy kapcsolatba kezdjünk, de a srác közel másfél évtized elteltével is havi szinten felkeres, hogy megkérdezze: jól megy-e a sorom, és minden rendben van-e velem? Ő így tudott felelősséget vállalni ebben a hülye helyzetben, és be kell, hogy valljam: imádom érte.
Ha egyikőtök sem szeretett volna semmi többet, csak egy kellemes éjszakát, akkor ez egy tiszta helyzet. De nem kell feltétlenül hátat fordítani egymásnak.
Nem kérdés, hogy akárhogyan is ér véget, az első igazi kapcsolat a legkedvesebb. Fontos marad az a személy, akivel a szerelmi élet első komoly lépéseit tettük meg. Az évek segítenek mindkét félnek tisztán látni, megbocsájtani a fiatalkori hülye, éretlen viselkedést. És igazi barátság is kialakulhat a dologból. Pláne, hogy - normális esetben - azóta volt már másokkal is kapcsolatotok.
A tízezer kilométeres távolság és az óriási korkülönbség miatt előre megbeszéltük, hogy csak egy hónapon át fogunk randizni. Mert annyira udvarolni akart. Életem legviccesebb hónapját köszönhetem ennek a kalandnak, sok-sok élménnyel, utazással, randikkal. Ez idő alatt olyan szintre jutott a kapcsolatunk, hogy egy külön töltött év után is egy közvetlen "Itt vagyok a munkahelyeden és nincs wc papír. Hol vagy?" üzenetet kaptam - amin nagyot nevettem. Az ilyen embereket könnyű a szívünkbe zárni. Mintha lenne egy közös titkunk, melynek részleteiről a külvilág nem tud.
Már kezdtem magam beleélni egy kapcsolatba, sőt, azt hittem, hogy mi már egy pár vagyunk, mert minden jel erre utalt: mindennap beszéltünk telefonon, csókkal köszöntünk el, és kézen fogva sétálgattunk. Aztán a srác közölte, hogy nem érzi azt, amit kellene. És ezért sajnos nem fog belém zúgni, úgyhogy inkább zárjuk le a viszonyt. Ez egy óriási pofára esés volt. Viszont végtelenül korrekten intézte, mert megvárta velem - egy kávézóban ücsörögve -, amíg kibőgöm magamból a csalódást. Mert azt szerette volna, ha átbeszéljük, hogy ne maradjon bennem kérdés.
Fél évvel később közös baráti körünk lett, és a kényszerbeszélgetések barátsággá alakultak. Sőt, ha szerelmi bánatom van, bármikor fordulhatok hozzá.
Az kemény dió. Az én esetemben volt minden: nagy vallomás, sírás, különköltözés. Hetekig nem tudtunk egymással mit kezdeni, de később sikerült átbeszélni és felismerni a szerepem a történetben. Ám mire döntött, én már nem tudtam volna folytatni a kapcsolatot. Viszont egy közös munka során más irányt vett a viszonyunk, és később már én nyugtatgattam az új randipartnerét, hogy ne legyen féltékeny, mert mi már mindent lezártunk. Azóta is figyelemmel kísérjük egymás életét - de már csak a közösségi oldalak segítségével.
Van, amikor egy szakítás után még haversággá sem alakulhat át a kapcsolat - nemhogy barátsággá -, mert valami nem zárult le bennetek. De én hiszek abban, hogy minden románc hasznos a számunkra, mert tapasztalunk, tanulunk belőlük valami fontosat. És ha véget is ér, a másik félnek olykor-olykor igenis fontos szerepe marad az életünkben, csak éppen egy másik formában.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.