Túl sokat várunk el a mai férfiaktól?!

Vannak dolgok azonban, melyekben tényleg könnyen ítélkezünk és gyorsan törünk pálcát a férfiak feje felett. Az egyik ilyen, ha valaki még harminc felett a szüleivel él. Nemrég írt egy cikket egy férfi kollégám arról, hogy sokszor megkapja, hogy csak kényelemből él még együtt a szüleivel, holott ez egyáltalán nem így van. Nem jókedvében nem költözött el még otthonról, hanem azért, mert saját lakásra gyűjt és lássuk be, azt nem teremti meg az ember egyik pillanatról a másikra. Régebben én is azonnal rávágtam volna, hogy gáz, ha valaki 30 felett még egy fedél alatt él a szüleivel, de belátom, manapság egy egyszobás albérletet sem egyszerű egyedül fenntartani, nem hogy saját lakást vásárolni.

Vajon belegondoltunk valaha abba, hogy mindezt nem olyan egyszerű megteremteni? Tudom, valahol úgy képzeljük el az igazi férfit, hogy ő a jég hátán is megél, fél kézzel is megküzd a sárkánnyal és közben baromi romantikus, de lássuk be, a férfiak is csak halandó lények és nincs könnyű dolguk a mai elvárások tengerében. Nagyon elment a mai világ a külsőségek irányába, ezzel nem mondok újat, viszont az, hogy egy ember mennyire értékes, nem áll egyenes arányban azzal, milyen javakat birtokol.

Bár a nők védelmében hozzáteszem, sokszor nem is arra van szükségünk, hogy a pasi tele legyen pénzzel, hanem arra, hogy képes legyen számunkra biztonságot nyújtani. Hisz már az őskorban is a férfiak voltak azok, akik megküzdöttek a mammuttal és megvédték asszonyaikat és gyermekeiket az ellenségtől. Tulajdonképpen arra vágyunk a 21. században, hogy bármilyen helyzetben támaszkodhassunk életünk párjára. Ahhoz pedig manapság – bárhogy is szépítjük – pénz (is) kell.

Mindenesetre belegondoltam, hogy nem lehet könnyű manapság férfinak lenni, ahogy persze nőnek sem. Mert ahogy tőlünk elvárják, hogy legyünk minden helyzetben szexistennők, remek szakácsnők, családanyák és lehetőleg közben karriert is építsünk, úgy mi is elvárjuk a férfiaktól, hogy teremtsék meg a kívánt anyagiakat, legyenek sikeresek, magabiztosak, igazi Jason Momoa-k, de közben persze legyenek érzékenyek és gyengédek.

Akkor talán nem arról szólna az ismerkedés, hogy mindenki kétségbeesetten próbál megfelelni a másiknak és lépten-nyomon azt érzi, ő nem elég jó. Mert jobb mindig van, szebb és gazdagabb is. Csak épp az még senkit sem tett hosszútávon boldoggá.

Persze jogunkban áll hiú ábrándokat kergetni a nagy ő-ről, a tökéletes férfiról és nőről, de leginkább csak a saját életünket nehezítjük meg ezzel. Szerintem már az fél siker, ha a másik emberben megtaláljuk a lelki társunkat és működik a kémia, a többit pedig szép lassan fel lehet együtt építeni, lépésről-lépésre.

Nyitókép: Shutterstock