Az egyetem után élveztem, hogy enyém a világ. Kitöltötték az életemet a munkahelyi kihívások és a hobbijaim. Persze lányokban sem volt hiány. Míg nem vágytam komolyabb kapcsolatra, nem zavart, hogy felületes nőkbe botlom, egy idő után azonban meguntam a kalandokat. Sosem jelentett számomra problémát a felelősségvállalás - három éve tudom, hogy ha megtalálnám életem szerelmét, a családalapításra is készen állnék.
Csakhogy nagyon nehéz normális lányt találni. A szórakozóhelyeken a csajok nagy hányada részeg. A legszélsőségesebb énjüket szeretnék kiélni, vad kalandba bocsátkozva... Vagy épp a szerelmi bánatukat tombolják ki.
Ismerkedés szempontjából számomra egyikük sem pálya:
Marad tehát a véletlenszerű ismerkedés. A legutóbbi barátnőmmel futás közben botlottunk egymásba a Margit-szigeten, ez a kapcsolat sem tartott azonban 8 hónapnál tovább. Pedig eleinte minden tökéletesnek látszott. Sokat voltunk együtt, de volt saját élete, nem akaszkodott rám.
Úgy tűnt, hasonló értékrendet képviselünk: azt mondogatta, mindennél fontosabb neki a biztonság és a család. Épp kezdtem az eljegyzést fontolgatni, mikor kiderült, hogy lefeküdt a volt pasijával. Azzal a férfival, aki korábban nyakra-főre csalta, majd elhagyta egy 17 éves lányért... Könyörgött, hogy bocsássak meg neki, de nem voltam rá képes. Szakítottunk.
Egy barátom mondta jól sörözés közben: a mai lányok fejében baj van. Elképesztő elvárásokat támasztanak az emberrel szemben. Mintha egy romantikus vígjáték és egy Herkules film férfi főszereplőjét szeretnék egy emberré gyúrni. De lehet, hogy az sem lenne elég jó nekik.
Egy korábbi csajom például azért dobott ki 3 hónap után, mert nem hagytam abba a kedvéért a sárkányrepülőzést. Szerinte ez annak a bizonyítéka volt, hogy nem szeretem eléggé...
Sokat hallom, hogy a mai férfiak nem akarnak elköteleződni, de szerintem ez csak részben igaz. Számtalan barátom jár ugyanabban a cipőben, mint én. Házasodna szívesen, de képtelen találni egy hús-vér lányt, aki reálisan a földön jár, nem pedig elvarázsolva kering egy eltúlzott elképzelések által teremtett művilágban.
Persze, nem adom fel. De néha azt érzem, egyre kevesebb az esély, hogy valaha is boldog házasságban éljek, ahogyan édesapámék. Nem értem, hogy miért ilyenek a mai lányok. Hol találhatnám meg azt, aki normálisan gondolkodik?
Máté történetét Greta May jegyezte le.
Nyítókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.