Nem vágyom másra, csak egy normálisan gondolkodó lányra

Az egyetem után élveztem, hogy enyém a világ. Kitöltötték az életemet a munkahelyi kihívások és a hobbijaim. Persze lányokban sem volt hiány. Míg nem vágytam komolyabb kapcsolatra, nem zavart, hogy felületes nőkbe botlom, egy idő után azonban meguntam a kalandokat. Sosem jelentett számomra problémát a felelősségvállalás - három éve tudom, hogy ha megtalálnám életem szerelmét, a családalapításra is készen állnék.

Ismerkedés szempontjából számomra egyikük sem pálya:

• Nem tudok komolyan venni egy nőt, ha elkenődött sminkkel vonaglik a táncparketten, és már első éjszaka hazavihetem.
• Aztán ott a másik csoport, akik tudatosan vadásznak. Legyen pénz, kocsi, jó állás, a többi mindegy. Nem érdekli őket a férfi személyisége - mindenre bólogatnak, mint az autókban lévő játékkutyák, csak sikerüljön jó partit fogni.

Marad tehát a véletlenszerű ismerkedés. A legutóbbi barátnőmmel futás közben botlottunk egymásba a Margit-szigeten, ez a kapcsolat sem tartott azonban 8 hónapnál tovább. Pedig eleinte minden tökéletesnek látszott. Sokat voltunk együtt, de volt saját élete, nem akaszkodott rám.

Úgy tűnt, hasonló értékrendet képviselünk: azt mondogatta, mindennél fontosabb neki a biztonság és a család. Épp kezdtem az eljegyzést fontolgatni, mikor kiderült, hogy lefeküdt a volt pasijával. Azzal a férfival, aki korábban nyakra-főre csalta, majd elhagyta egy 17 éves lányért... Könyörgött, hogy bocsássak meg neki, de nem voltam rá képes. Szakítottunk.

• Azt állítják, komoly kapcsolatra és romantikára vágynak, aztán odadobják magukat olyanoknak, akik véletlenül sem ezt akarják.
• Bálványozzák a férfias férfit, de ha rá akarok szólni egy pofátlan fickóra, aki elénk áll a sorban, pisszegve tiltakoznak.
• Ha csak egy éjszakát akarsz tőlük, szemétnek tartanak, ha komoly kapcsolatot szeretnél, akkor unalmasnak.
• Ráadásul teletömik egymás fejét gyermekded elképzelésekkel, hogy milyen az "igazi" férfi.

Sokat hallom, hogy a mai férfiak nem akarnak elköteleződni, de szerintem ez csak részben igaz. Számtalan barátom jár ugyanabban a cipőben, mint én. Házasodna szívesen, de képtelen találni egy hús-vér lányt, aki reálisan a földön jár, nem pedig elvarázsolva kering egy eltúlzott elképzelések által teremtett művilágban.

Persze, nem adom fel. De néha azt érzem, egyre kevesebb az esély, hogy valaha is boldog házasságban éljek, ahogyan édesapámék. Nem értem, hogy miért ilyenek a mai lányok. Hol találhatnám meg azt, aki normálisan gondolkodik?

Máté történetét Greta May jegyezte le.

Nyítókép: Shutterstock