Ki kell próbálni, passzolunk-e az ágyban, költözzünk össze előbb! Nincsen semmi garancia, hogy működni fog. Sőt, ha működne is, csak várjál, úgyis elromlik majd valami.
Ismerős, ugye?
A csapból is ez folyik, és a világ egyre jobban retteg a házasságtól.
Az egyetemi éveim közepén jártam, amikor a nyári szünetben hazaállítottam egy szikár angollal: szüleim nem kis meglepetésére. Egy éven belül gyűrű volt az ujjamon. Karácsonykor a rokonok gyanakodva nézegették a hasamat, és még gyanakvóbb tekintetekkel kérdezgették, hogy:
Te jó ég, mi történt, minek siettek ennyire?
A következő nyáron összeházasodtunk és nyakunkba vettük a friss házas, egyetemista életet. Egy szanaszét eső öreg lakásban, egy szanaszét eső autóval és a kettőnk kombinált diákhitelével a nyakunkban kezdtük közös életünket. Egyetem mellett főzni tanultam, meg félállásban dolgoztam, éjszaka pedig magazint szerkesztettem. Nem feltétlen volt mindig filmszerűen romantikus, de így sem változtatnék rajta semmit.
Úgy tűnik, manapság a korai házasság egy afféle szörnyű tragédiává, érthetetlen, elítélendő rémtetté vált. Az anyukák tépik a hajukat, hogy miért dobod el az életed ilyen fiatalon, az apák pedig hangosan morognak, hogy rögvest kitekerik annak a csirkefogónak a nyakát.
De honnan jön ez a sok ítélkezés?
Egy generációval arrébb azt ítélték el, aki nem házasodott fiatalon. Ezzel ellentétben a mostani fiatalok elkezdtek házalap helyett háztetőként tekinteni a házasságra, tehát csak akkor jön el az ideje, ha minden más a helyén van.
Manapság az "önálló feminista" nő képét istenítjük, és ha valaki mégis fiatalon házasodna, azonnal lecsapunk rá. Biztosan fanatikus vallásosak, kapcsolatfüggők vagy csak szimplán régimódiak. Esetleg egyenesen korlátoltak.
Hiába vagyok a házasság lelkes szószólója, el kell ismernem, hogy a fiatalkori házasodástól való félelem nem csak úgy a semmiből jött elő. A 25 éves koruk előtt összeházasodott párok fele előbb-utóbb egy válóperes ügyvédnél köt ki.
Ez így elég ijesztően hangzik, de ne feledjük, huncut tudomány ez a statisztika! Szóval azt azért hozzátenném, hogy a "25 év alatti" korosztály a tinédzsereket is magába foglalja, illetve azokat, akik gyorsan túlesnek a házasságon, mert jön egy nem tervezett baba. (Érdekes, hogy a 25 éves kor feletti házasságoknál a válással végződő kapcsolatok száma azonnal felére csökken.)
A válások magas aránya azzal is magyarázható, hogy fiatalon a párok nem csak az önálló élet első lépéseivel, hanem anyagi nehézségekkel is küzdenek.
Ez még inkább igaz azokra, akiknek mindennek tetejében még egy gyerekről is gondoskodniuk kell anyagilag. (Igen, a pelenkák kifejezetten drágák!) Tehát igaz, hogy magas a fiatalkori válások száma, de ez legfőképpen az éretlenségnek, anyagi stressznek és korai gyermeknevelésnek tudható be.
Azonban ezeknek az akadályoknak nem feltétlen kell tönkretenniük az ember bimbózó kapcsolatát, sőt egy harmonikus házasságban mindezt át is lehet hidalni egy kis takarékoskodással, egyenes kommunikációval és kompromisszumokkal. Mindezt félretéve a korai házasságnak van jó pár különleges előnye is.
Logikusan, minél fiatalabban talál egymásra két ember, annál kevesebb lelki terhet cipelnek, hiszen nem volt idejük felhalmozni egy évtizednyi szerelmi csalódást, bizalmatlanságot, kiábrándultságot.
Mivel mi viszonylag korán egymásra találtunk a férjemmel, így sokkal kevesebb múltbeli kapcsolattal, sérelemmel, kellemetlen tapasztalattal kellett megküzdenünk, és egy frissebb és naivabb világszemlélettel kezdtük közös életünket, ami nem feltétlen negatívum.
A férjemmel együtt nőttünk fel. Nem egy gyermekkori vagy tinédzser románcról beszélek, hanem a felnőtt élet rejtelmeiről.
Egyszerűen a boldogító igen után nem volt más választásunk, mint gyorstalpalón felnőni, és megtanulni felelősségteljesen takarékoskodni az időnkkel, energiánkkal és a pénzünkkel.
A közvélekedéssel ellentétben, a "közösen megoldjuk" hozzáállás kifejezetten jót tett tanulmányaimnak. Mivel kénytelen voltam megtanulni a hatékony időbeosztás titkát, sokkal hasznosabban töltöttem a tanulásra szánt időmet. Megtanultam egyszerre több mindenre figyelni, és a jegyeim látványosan javultak. Az egyetemi éveim alatt a férjem nem csak érzelmi, hanem nagyon is gyakorlati segítség volt. Átolvasta a különböző újságcikkeimet és kijavította az esszéimet, egyfolytában bátorított, amikor nem hittem a képességeimben.
Átvészeltem volna a húszas éveimet nélküle? Biztosan.
De sokkal bátorítóbb, amikor valaki ismer és hisz benned, és így nem egyedül kell megküzdened a felnőtt élet első, félelmetes lépéseivel.
Ahogy telik az idő, egyre több kis megszokást alakítunk ki. Minél később kezdünk bele egy komolyabb kapcsolatba, annál kevésbé vagyunk hajlandóak feladni ezeket a megszokásokat.
A fiatalon házasodás egyik előnye, hogy sokkal rugalmasabb az ember és elnézőbb a másik hülyeségeivel szemben. Ezek nem feltétlen szörnyű szokások; lehet hogy a párod keddenként szeretne nagy bevásárolni, te pedig inkább a hétvégén. Te felhajtod a WC deszkát, ő pedig le.
Hiába kárognak körülötted az emberek, a fiatalkori házasság nem jelent egyet az anyagi csőddel.
Igaz, hogy nincs annyi pénz egy bámulatos esküvőre, de a rongyrázás amúgy sem garancia egy tartós kapcsolatra. A férjemmel a szüleim kertjében mondtuk ki az igent, könyörtelenül szelektált vendégsereg körében. Mégis, ha megkérdezel: hiába lenne pénzünk egy nagyobb, drágább esküvőre, most is ugyanúgy csinálnék mindent, mert tökéletes volt.
Szerintem sok ember teljesen félreérti a házasság és az anyagiak kapcsolatát. A legtöbben úgy vélik, a házasság csak akkor időszerű, ha az anyagiak teljesen rendben vannak, azonban valójában a házasság intézménye rendbe hozza az anyagiakat. Mi is előbb-utóbb kikászálódtunk a széteső lakásból is, és mivel közösen alakítottuk ki a prioritásokat, céljaink is közösek.
Szóval akkor mindenkinek fiatalon kellene házasodnia? Nem hiszem.
Ahogy mindennek, ennek is van előnye és hátránya. Azért, mert valami működik az egyik párnak, nem feltétlen működik egy másiknak. A házasság elképesztően jó, de nem mindenki áll készen az áldozatokra, amelyekkel jár.
Azonban, ha valami konklúziót levonhatok az eddigi házas életemből, az ez lenne:
Azért, mert valami trendi, nem feltétlen jó. Lehet, hogy a csapból is az folyik, hogy fiatalon házasodni hülyeség, de alapvetően önmagadat kell annyira ismerned, hogy tudd, mikor állsz készen erre a lépésre.
Van, aki huszonévesen már ott tart, hogy házasodna, és van, aki soha nem ér el odáig. Csak ne engedjük már, hogy a trendek, a média és a rokonok sopánkodása szabja meg, mi tesz minket boldoggá!
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.