Az kevés, ha csak a testemmel tudsz bánni...

Hiszen kezdetekben mindig minden olyan szépen indult, nem igaz?! Képzeld csak el, ahogy előlép álmaid hercege a filmekből, mint egy megtestesült Adonisz, és te már le is játszod a fejedben az esküvős bevonulásodat a zokogó családoddal együtt. Aztán találkozgattok, randizgattok, chateltek, cuki gifeket küldözgettek, végül elérkezik a nászéjszaka "főpróbája" is. Ott áll előtted a pasi, aki mintha csak egy magazinból lépett volna elő - és már az maga az előjáték, ha levetkőzik.

A reggeli ébredés után, puszi, puszi, és mindenki megy a saját dolgára. Aztán várod, hogy egyszer csak írjon, érdeklődjön felőled valamicskét... Meg is érkezik az üzenet - de csak pár nap múlva. Te megnyugtatod magad, hogy biztos csak nagyon elfoglalt, szegényke. És különben sem jó, ha már az elején előadod a követelőző elmebeteg hisztikirálylányt. Türelem kislány, türelem!

Aztán egyre gyakrabban csörög a telefonod hajnalonként újabb találkák miatt, azonban ennyiben ki is merül az érdeklődése irányodban. Mit teszel? Próbálod a tudtára adni, hogy neked több kell. Mondjuk, hogy jó lenne néha beszélni egy kicsit, elmondani, mi történik veled, mi nyomja a lelked. Mit tesz ő? Próbálja a tudtodra adni, hogy neki viszont többre nincs ideje. És ezzel a lendülettel borul is az egész.

Csak kár, hogy a tinikort rég kinőtted, és már nem elég, ha nem nyújt többet, mint holmi szép látványt. Ő meg csak néz rád bután, hiszen neki meggyőződése, hogy mindent jól csinál. Még csak elképzelése sincs arról, hogy mitől is lehetne több ez a kapcsolat, vagy, hogy egyáltalán mi másról is kéne szólnia. Talán tényleg nem tudja, de a valószínűbb az, hogy inkább nem is akarja. Hiszen félő, hogy ha a lelkedet kéne, hogy megérintse, akkor azon a ponton jobban elakadna, mintha a G-pontodat kéne elérnie.

Ez idáig rendben. Legyen ő az az üres bájgúnár, akiért tulajdonképpen csak azért fáj a szíved, mert olyan szép. Valld be: lelkileg semmit nem nyújtott, és mégis csalódottnak érzed magad... Újabb felesleges energiabefektetés, újabb hiábavaló remények és rengeteg elpocsékolt idő. Nézegeted magadat a tükörben a csinos kis melleiddel, a kerekre edzett fenekeddel, és fogalmad sincs róla, hogy hol rontottad el. Pedig innen nézve mégis igen egyszerűnek tűnik...

Mondjuk, mi lenne, ha ezentúl inkább abba szeretnél bele, ahogyan bánnak veled? Abba, ahogyan veled viselkedik az áhított férfi. Mi történne, ha te sem csak azokra a pasikra buknál, akiket a barátnőidnek mutogathatsz? Talán ha egyszer majd a lélek vezérel téged is, akkor utána joggal várhatod el, hogy a partneredet is ez hajtsa.

Ebbe talán mindenki beleszalad élete során legalább egyszer. De ami engem leginkább zavart az egészben az, hogy ha egy férfi üres volt, attól én is üresnek éreztem magam. És azt hiszem, hogy ez az érzés gyakran jobban tudott fájni, mint bármilyen más szerelmi csalódás.

Nyitókép: Shutterstock