Itt az idő, hogy megszabaduljak az előző kapcsolatomból rám maradt kacatoktól

Az első komolyabb kapcsolatom voltál, Gergő. A közös fészkünk kialakítása csak megerősített ebben, de sajnos mégsem lett happy end a vége. Mindenen felesben osztoztunk, a lakás is közös, és a berendezés is. Na és ilyenkor mi van? Viszem a fél lakást benne a cuccokkal?

Ha már itt tartunk, és abban egyeztünk meg, hogy a lakás az enyém, a többit megoldjuk, akkor jó lenne, ha végre kicuccolnál, és nem kéne a kacatokat itt kerülgetnem. Szeretném teljesen átrendezni a lakást, hogy megszabaduljak az emlékedtől. Nekünk nem tett jót az összeköltözés, sőt! A kapcsolatunk elég hamar zátonyra futott. A szakításunk három hónapja megtörtént, de úgy érzem, hogy még mindig itt őrizgetem a kacatjaidat, amikért szinte könyörögnöm kell, hogy vidd el őket. Nem lenne egyszerűbb, ha egyszerre mindent elvinnél, ahelyett, hogy egyszer-kétszer eljössz, mégsem tudsz egyszerre elvinni mindent.

Én már úgy, de úgy elfeledném ezt az egészet. Azért is, mert nem bírom, hogy a közös lakásban ragadt az emléked, és hiába is szeretnék, nem tudok szabadulni tőle. Mintha még félig ebben a kapcsolatban tengődnék. Mintha a cuccaid arra emlékeztetnének, hogy ennek az egésznek nincs vége, és bármikor betoppanhatsz, lehuppanhatsz mellém a kanapéra és újra meg újra megbeszélnénk, hogy nekünk ez így együtt nem működne.

A közös fotók már nem díszelegnek itt a szekrényen, ugyanis azoktól már megszabadultam. Amennyire görcsösen akartam ezt a kapcsolatot, most annyira görcsösen próbálok még az emlékétől is szabadulni. Amikor Dávid végleg elment, összepakoltam a cuccait és több nagy dobozba tettem azokat. Persze ő azzal hitegetett, hogy majd jön és összepakol, de mivel ez több héten keresztül csak ígéret maradt, így nem akartam a véletlenre bízni a dolgokat. De ennek is több hete már. Nem is értem, hogy élhettem együtt egy ilyen hanyag férfival, akit igazából az sem érdekel, ha a cuccai a volt csajának az életét keserítik meg?

Talán nekem sem kéne annyit kattognom azon, hogy néhány doboza még nálam maradt, de ezek a dobozok, bármikor rájuk nézek, a kudarcra emlékeztetnek, hogy azt hittük nekünk semmi problémánk nem lehet, együtt mindenen könnyedén átlendülünk. Ám ennek pont az ellenkezője történt. Már a közös berendezkedés sem ment zökkenőmentesen, mintha mindketten mást szerettünk volna, ami aztán beigazolódott, és hát kiderült, hogy tényleg mindketten egy másik irányba tartottunk, nem volt közös pont, közös metszet. A jövőbe vezető kikövezett út az egyikünket bal oldalra vitte, a másikunkat pedig jobbra.

Éjfél van. Már aludtam, de aztán valamire felébredtem. Álmos fejjel kimegyek az előszobába, és egy hirtelen mozdulattal kinyitom a bejárati ajtót majd a dobozokat kiviszem, hogy többé ne is lássam azokat.

Nyitókép: Shutterstock