A srác, aki elmesélte az első találkán, hogyan zaklatta az exét

Az előző írásomban már elmeséltem, hogy nem vagyok egy randizós típus, mégis sikerült néhányszor olyan pasikkal találkoznom, akiktől a mai napig kiráz a hideg. Például az a srác, aki annyira piszkos kocsival érkezett az első randink alkalmával, hogy kukásautónak is beillett volna. De Mr. Pszichó sem volt jobb, bár ő egészen mással akasztott ki...

Mr. Pszichót egy rendezvényen ismertem meg. Egymás mellé sodródtunk a büféasztalnál, s ő előzékenyen megkérdezte, milyen sütit kérek a kínálatból, ugyanis tőlem túl messze voltak a finomságok, viszont valószínűleg a vak is látta, hogy az édesség miatt álldogálok egyik lábamról a másikra. A sütiadogatásból beszélgetés lett és kiderült, hogy ez a magas, sármos férfi igazán szórakoztató, így amikor véget ért az esemény, nekünk nem nagyon akaródzott hazamenni.

mert neki bizony kevésnek bizonyultak a partyfalatkák. Kilenc óra sem múlt még el és valóban kopogott a szemem az éhségtől, ráadásul jól éreztem magam ennek a csinos, vicces férfinek a társaságában, így rábólintottam az invitálásra. Egy közeli pizzériát választottunk, ahol előételnek azonnal berendeltünk egy adag bruschettát és két pohár bort. Az italok hamar megérkeztek, mi pedig jókedvűen koccintottunk. Az étel azonban csak nem jött. Sebaj, gondoltuk, elvégre jól érezzük magunkat. Tovább csevegtünk, ő pedig kért még egy pohárka fehéret. Miközben megrendeltük a pizzát is, elmeséltük egymásnak ki hol tanult, kinek hány tesója van, mit dolgozunk... tudjátok, a szokásos ismerjük meg egymást.

Olyan vagy, mint az exem...

Végre kihozták az előételt, s bevallom, szinte rávetettem magam a paradicsomos kenyérre. Ő viszont rendelt még egy bort magának – én még az elsőt sem ittam meg –, majd hátradőlve nézte, ahogyan a bruschettába harapok.
Kissé kínosan éreztem magam, hogy csak én falatozgatok, így rákérdeztem, nem éhes-e?
- Imádom nézni, ahogyan egy nő eszik. Te pedig pont úgy nézel most ki, mint az exem.

Bevallom, majdnem a torkomon akadt az étel, amint a pohár pereme felett nézett rám és kimondta ezeket a szavakat.
Oké – csitítottam magamat. - Elvégre mindenkinek van exe... még akkor is, ha az ismeretség első három órájában azért a legtöbben nem igazán hozzák fel ezt a témát. Főleg nem hasonlítgatással egybekötve.
- Tényleg? - nyögtem ki végül, mert valamit csak mondanom kellett, de bárcsak hallgattam volna inkább. Valószínűleg bátorításnak vette a reakciómat vagy csak szimplán megártott neki üres gyomorra a három pohár bor, mert folyni kezdett belőle a szó.
- Ja, tudod, az a fajta csaj volt, akiért megőrülnek a pasik. Hanna... még a neve is olyan szexi. Pont ilyen édesen hullottak a hajfürtjei a mellére, mint neked – nézett a teljesen begombolt blúzomra, ám én a zárt felső ellenére is úgy éreztem, levetkőztet a szemével. - Teljesen megőrjített! De komolyan! Két évig voltunk együtt, de amikor szakítottunk, elvesztettem az eszemet. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, hogy mással legyen. Pedig elég hamar talált valakit.

Egy helyen dolgoztak. Láttam őket együtt. Egy bunkónak tűnt. Az étteremben is, a mozinál is... Nem illett hozzá! A rózsákat is tuti amiatt az idióta miatt nem vette át a futártól. Pedig én mindent megtettem, hogy visszaszerezzem, még a kezét is meg akartam kérni... gyűrűt is vettem és kimentem a Margitszigetre, ahol kedden és csütörtökön szokott futni.

Hirtelen elment az étvágyam. Fogalmam sem volt róla, mit csináljak. Nem akartam tovább hallgatni, hogy mennyire hasonlítok Mr. Pszichó volt barátnőjére, akit mániákusan próbált visszaszerezni és akit az elmondottak alapján zaklatott is miután szakítottak.

- Elnézést, ki kell mennem a mosdóba – álltam fel az asztaltól hirtelen. Kisiettem a wc-be és belenéztem a tükörbe.
Miért gondoltad, hogy jó ötlet lesz egy idegennel beülni pizzázni? - kérdeztem magamtól a tükörképemet bámulva. Aztán meg is válaszoltam a saját kérdésemet: Honnan tudhattam volna? Ennyi erővel senki ne menjen első randira, mert sosem tudni, ki lesz a partnere. Ez már csak akkor derül ki, ha ott vagyunk. Vagy még akkor sem, csak napok, hetek vagy évek múltán...

Nagy levegőt vettem, visszamentem Mr. Pszichóhoz, majd azt mondtam, hogy amíg a mosdóban voltam, hívott az anyukám és át kell mennem hozzá. Még mielőtt bármit válaszolhatott volna, kitettem a pizza árát az asztalra és már mentem is.
Hazudtam? Igen, de nem igazán kívántam az ex sorsára jutni...

Nyitókép: Shutterstock