Férfivélemény: Nem fogsz jobban tetszeni, ha sminkeled magad

Sokáig azt gondoltam, hogy ez is csak egy a klasszikusan eltúlzott filmjelenetek sorában, aztán átéltem én is egy ilyen helyzetet egy korábbi barátnőmmel. Bár jót nevettem magamban, hiszen elég komikus valami ilyet a saját bőrünkön is megtapasztalni, érdemes két dolgot tudni rólam: az egyik, hogy utálok várakozni. A világból ki lehet kergetni a sorban állással. Ha elmegy előttem a busz, akkor is inkább sétálok pár megállót, minthogy 10-15 perceket várjak egy következőre. A másik dolog pedig, hogy felettébb ráfeszülök a kisebb-nagyobb események zökkenőmentes lezajlására, ebbe pedig az is beletartozik, hogy gyűlölök késni.

Ebből a két jellemvonásból következik az, hogy az előbb leírt jelenetben - bár utólag nevettem magamon -, ott, az adott pillanatban felvettem azt a szörnyű viselkedést, amit általában a már említett filmekben is láthatunk: idegesen, türelmetlenül fortyogtam magamban, hogy mégis mi tart ennyi ideig, mióta úton kellene már lennünk. Türelmetlenségemre a tökéletes leszerelő választ kaptam: "Neked akarok tetszeni". Ilyenkor persze hiába mondjuk mi férfiak, hogy nekem smink nélkül is tetszel, ez egy olyan harc, amit már az elején elveszítettünk, hiszen hogy lehet bárki annyira szemét, hogy problémázik, amikor a másik az ő kedvéért tesz erőfeszítéseket. Na, de mi van akkor, ha ez a jószándékú próbálkozás visszafelé sül el?

Nekem például a sminkelésről mindig is az volt a véleményem, hogy szükségtelen. Tudom, hogy ebben a kérdésben férfitársaim véleménye is megoszlik, nekem is van olyan barátom, aki a szó szoros értelmében véve felháborodik azon, ha egy nő nem sminkeli magát. Ennek megfelelően ő mindig is olyan hölgyekkel volt együtt, akiknek az átlagnál erősebben fogott a szemceruzája. Én viszont mindig is szebbnek tartottam a természetest, így a smink sokszor inkább taszító volt számomra, mintsem vonzó.

Aztán persze akadtak alkalmak, mint az előbb felemlegetett is, amikor mégis előkerült a sminkkészlet és elhiszem, hogy jószándék vezérelte a hosszú percekig tartó szépítkezést, mégis sokszor szembesültem azzal, hogy a végeredményt egyáltalán nem tartottam szebbnek a "kiindulási pontnál". Ilyenkor persze az ember bedobhat egy-egy kegyes hazugságot, de egyrészt az én arcomra általában kiül, ha nem tetszik valami, másrészt nem szívesen ferdítek az igazságon, így inkább bevallottam, hogy nekem tényleg nem fog jobban tetszeni, ha sminkeli magát.

Persze, ahogy írtam, a férfiakat is megosztja ez a kérdés, így érdemes tiszta vizet önteni a pohárba. Csak arra akartam kilyukadni ennek a rövid kis sztorinak a kapcsán, hogy rengeteg férfit ismerek, akik hozzám hasonlóan vélekednek a sminkelésről. Azt feltételezni, hogy mi férfiak elvárjuk a nőktől a sminktükör előtt eltöltött hosszú perceket eléggé sarkított dolog. Persze az is benne van a pakliban, hogy a "neked akartam tetszeni" válasz nem fedte valójában a teljes igazságot, és nemes egyszerűséggel ez volt az egyetlen reakció, ami ellen esélyem sem volt érvelni. Ebben az esetben el kell ismernem: ebben a vitában én vesztettem...

Nyitókép: Shutterstock