A NŐ négyszer - Életem legszebb szakaszai

Amikor azt kérdezik tőlem, melyik volt nőiségem eddigi legszebb szakasza, bizony nem könnyű válaszolnom. Nem könnyű, mert az életnek mindig vannak szép és kevésbé szép momentumai, amelyekben forgunk. Egészen más tett boldoggá tizennyolc évesen, majd túl a harmincon, és megint más a negyvenes éveim derekán. Egy azonban biztos, egy Nő mindig NŐ marad!


Tizenkilenc voltam, amikor világra hoztam az első kislányomat, így aztán számomra elég hamar véget értek a tinédzserévek. Életem egy teljesen új szakaszához érkezett, átlépve a felnőtté válás küszöbét, szinte még gyermekfejjel.

Anyaság. Túl minden bájos értelmezésen, ez egy olyan állapot, ami sosem ér véget attól a perctől, hogy elkezdesz anyaként működni. Úgy gondolom, hogy egy nő életében, a legcsodálatosabb történet az, amikor a gyermekét hordja a szíve alatt. Persze, ha megadatik neki ez a csoda. Nekem megadatott, hála az égnek!

Korai örömök...

Huszonkét évesen már kétgyermekes anyukaként ébredtem és bármennyire igyekeztem tudatosan megélni ezt az időszakot, úgy emlékszem inkább csak az ösztöneim vezéreltek. Különös táncot járt bennem a félbemaradt kamaszkor és a korai anyaság. Valahogy folyton egymás lábára léptek. Érdekes korszaka volt ez az életemnek, talán, ha kiemelhetném a legszebb pillanatait, mindkét gyermekem születésének pillanatát foglalnám keretbe. Ennél szebb dolgot nem tudok elképzelni.

A túl korai házasságok, a nagy számok törvénye alapján korán véget is érnek. Nálunk is így történt, ne firtassuk az okát, legyen elég annyi, hogy mire 94-et írtunk már elvált anyukaként siettem a bölcsibe-oviba a lányokért. Bármilyen furán hangzik, ezt az életszakaszomat is nagyon szerettem. Talán itt voltam igazán szabad, egy új élet hajnalán. Olykor kegyetlenül nehéz volt, mégis rengeteg izgalmat hordozott magában. Itt ismertem meg azokat az embereket, akik nagy hatással voltak életemre.

Egyedülálló ÉDESANYÁK

Milyen egyedülálló édesanyaként megélni a mindennapokat, a munkahelyi megpróbáltatásokat, és egyszerre szülőin és értekezleten is lenni, azt pont nektek magyarázzam? Ezekben az időkben sajátítottam el az időhajlítás és a hogyan varázsoljunk vajas kenyérből ünnepi vacsorát mutatványos-képességeket. Közben igyekeztem szép és kívánatos nő maradni, megtartva a büszkeségemet. Ez utóbbi nem nagyon ment, hiszen többször ütköztem elutasításba kétgyermekes anyukaként, mint valaha.

Forrás: Shutterstock

Büszkeség, versus ölelés

Amikor nagyon egyedül érzed magad, sokszor beéred egy öleléssel olyantól is, akitől jobb időkben semmit sem fogadnál el. Nem mondom, hogy nem jártak volna utánam a férfiak, épp csak maradni nem akartak. Háború után persze már lehet okos a katona, de akkor? Akkoriban még nem olvastam semmit Louise L. Hay-től és Ábrahámékat sem hallgattam. Pedig kellett volna. Ám, mint, minden tapasztalás, talán ez is szükséges volt a jelenkor kialakuláshoz, hogy azzá válhassak, aki ma vagyok.

Sokat költöztünk a gyerekekkel és sok mindent megéltünk együtt és külön is. Sok mindennek tanúi voltak, olyan dolgoknak is, amiktől megóvhattam volna őket. Nem minden lépésemre vagyok büszke, ám hiszem, minden érettünk és miattunk történik. Vállalom a felelősséget. Nálam minden fordítva volt, előbb a gyerekek érkeztek, aztán visszaültem az iskolapadba és kíváncsiságomnál fogva sok mindenbe belekóstoltam.

Negyvenes szerelem - második kamaszkorom

Így történt, hogy a harmincas éveim vége felé, egy egészen más élethelyzetben találtam magam. Erdő közepében egy mesebeli faházban, pont mint gyermekkoromban megálmodtam. Már csak a királyfi hiányzott a történetből. Az Igazi! Mire negyven lettem, ő is megérkezett. Úgyhogy... én vagyok az a nő, aki elmondhatja, hogy a negyvenes szám hozta meg neki a Nagybetűs Szerelmet és a tudatosságot. Nekem innentől indult a második kamaszkorom. Csupa izgalom, és a NŐISÉG teljes megélése.

Boldog Nagymamaság

Mire az ötvenedik gyertyát is elfújtam a tortámon, elmondhatom, hogy valóban kiegyensúlyozott nőként, boldog feleségként, és két éve már boldog nagymamaként élem az életemet. Az életet, amit nagyon szeretek. Az életet, amiben olyan emberek vesznek körül, akik mind hozzátettek valamit a mostani személyiségemhez. Nincsenek sokan, ám annál fontosabbak. Ők az én családom.

Összegzésül úgy érzem, a Nőiség, egy összetett fogalom, egy létforma, egy váratlan utazás. Olyan kaland, ami milliónyi veszélyes, és fájdalmas, ám legalább ennyi gyönyörű pillanatot hordoz magában. Nőnek lenni feladat, kihívás, megtiszteltetés. Hálás vagyok, hogy a Jóisten megajándékozott ezzel a szereppel, amiben lubickolok. Mert a Nő, mindig NŐ marad. Bármennyi is legyen az a gyertya...

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek