Válás utáni új kezdet: vajon a gyerekem hogyan viseli majd?

Fiatal, egyedülálló anyaként azt hittem, nehéz lesz a párkeresés. Azonban pozitív meglepetés volt számomra az, hogy mennyi pasinak nem volt ellenszenves az, hogy van egy fiam. Azt hittem, hogy ez majd visszatartó erő lesz, mert a legtöbb társkereső férfi nem egy anyukát akar párnak, hanem egy független, egyedülálló nőt, aki a saját maga ura és semmilyen kötöttsége nincs – elvégre erre a szerepre pályázik később a férfi.

Palival elmentünk vacsorázni, majd teljesen spontán elmentünk egy moziba. Nem emlékszem már, miről szólt a film, mert a leghátsó sorban ültünk, alig hallhatóan beszélgettünk, majd időnként heves csókcsatákat vívtunk. Senkinek nem tűntünk fel. Szerettem volna várni, míg a fiam megismerheti Palit. Azonban olyan jól sült el az esténk, és annyira megmaradtunk egy hullámhosszon élőben is, hogy azt gondoltam, miért ne lehetnék ebben is spontán?

A mozi után, Pali hazavitt. Tudtam, hogy a fiam még a szokásos, esti műsort nézi, amit megengedek neki, mielőtt nekiállna a tanulásnak.

• Feljössz? – fordultam Pali felé.
• Gondolod, hogy jó ötlet?
• Előbb-utóbb úgyis eljönne ez a pillanat... - feleltem félszeg mosollyal, majd válaszul leállította a kocsi motorját és kézen fogva elindultunk felfelé.

A fiam (ahogy megjósoltam) még javában a mesét nézte, anyukám épp a mosogatást fejezte be.

• Sziasztok! – köszöntem nekik. A fiam felnézett a tévéről, és nagy mosoly terült szét az arcán. Azonban mikor meglátta Palit, elkomorodott.
• Szia, kincsem. – odamentem hozzá, nyomtam a fejére egy puszit. Szeretném, ha megismernél valakit. Jó?
• Még van egy kicsi a meséből...
• Csak egy köszönés az egész! – odavezettem Pali elé. Anyukám a szeme sarkából figyelte a jelenetet.
• Kincsem, ő itt Pali. Anyu új... barátja. A fiam váltogatta közöttünk a tekintetét, majd bemutatkozás helyett nyilvánvaló kijelentést tett.
• Oké, de új apukát nem akarok! – majd beviharzott a szobájába. Zavarba jöttem, szégyelltem magam.

Anyu csak annyit morgott az orra alatt, hogy „Ez aztán jól ment...", majd otthagyott minket. Másnap reggeli közben figyeltem a fiamat. Szerettem volna tisztázni a helyzetet.

• Hé, beszélhetünk, két falat között?
• Persze!
• Tegnap nem voltál valami kedves Palival...
• Ő nem apa...
• Nem is akar az lenni. Mármint... most még nem. Csak szerettem volna, hogy tisztában legyél azzal, hogy apád után én szeretnék továbblépni. De ettől a ti kettőtök kapcsolata nem változik.
• Szóval nem kell a barátodat apának hívnom?
• Dehogy! Soha nem kérnék ilyet tőled... lehet, hogy még korai volt megismerned. Várnom kellett volna, míg kicsit leülepszik benned a válásunk, de gondoltam jó az időzítés... Pali kedves, odaadó. Adhatnál neki egy esélyt! – láttam a fiam szemében, hogy ágál az új kapcsolatom ellen.

Fél, hogy ezzel nem csak én kötelezem el magam egy új „apuka" mellett, de neki is muszáj. Pedig szó nincs erről. Csupán annyi, hogy szeretném magamnak megadni az esélyt egy normális párkapcsolatra és a fiamnak is egy rendesebb apa-példát, ha az élet úgy hozza. Pali tökéletes lenne az életünkbe... de félek, hogy a fiam sosem fogja őt elfogadni, nem csak mostohaapaként, de az én páromként sem...

Betti történetét Pokk Brigitta jegyezte le

Nyitókép: Shutterstok