Egy fogadás, ami megannyi házasságot tesz tönkre...
A szokásos, éves céges buli kezdett a tetőfokára hágni. A felkapott szórakozóhelyet egész éjszakára kibérelte a vállalat, ahol a cég szinte mind a háromszáz alkalmazottja megjelent. Már elhangzottak a köszöntők, kiosztották a dolgozóknak a jutalmakat, volt show műsor. A büféasztalos vacsora elfogyott, a hosszú, fehér abrosszal leterített asztalokra desszertek és italok kerültek, a dj-pultba megérkezett a lemezlovas.
Emberek, kezükben poharakkal csoportokba verődve beszélgettek, néhányan a táncparketten mulatták az időt, mások igyekeztek a csendesebb sarkokba húzódni, páran pedig a bárszékeken üldögéltek. A korlátlan alkoholfogyasztás, az év vége, a tudat, hogy holnaptól egy hét szabadság következik, megadta az alaphangulatot.
Az emberek vidáman nevetnek, összeölelkeznek, játékosan egymásra kacsintanak, poharak csilingelése hangzik ki a kakofóniából, ahogy koccintanak. A bárpultnál többen állnak. Kimagaslik közülük egy férfi, aki félig ül az egyik magas széken, hosszú lábai egyikét felhúzza a keresztpántra, divatos öltönynadrágja felcsúszik a bokája fölé. A nyakkendőjétől már megszabadult, inge felső két gombját kigombolta, megcsillan a mandzsettájában a fekete kő, ahogy szájához emeli a whiskys poharat. Szőke, hosszabb haja hullámos, egy tincs bohókásan az arca elé hull, kék szeme a táncparkettet fürkészi.
Dolgozik egy lány a logisztikán. Nem egészen egy hónapja vették fel. Az első pillanattól fogva elképesztően tetszik neki. Bent a cégnél összefutnak néha – a büfében, vagy egy-egy megbeszélésen. Olyankor váltanak pár szót, két hete, játékosan flörtölnek. Semmi komoly. Munkatársi évődés. Pár napja a lány eléggé el volt kenődve, neki pedig sikerült megnevettetnie. Pontosan tudja, milyen fontos dolgok ezek.
Észreveszi a lányt. Sötét haján táncot járnak a diszkófények, piros rövid ruhája karcsú alakjára simul, csípőjét rázza a zene ütemére. Kortyol az italából, közben a pohár pereme fölül elbűvölten figyeli a lány kerek popsiját, vékony derekát. Egy kolléga lép oda hozzá imbolygó járással, a szeme opálosan fénylik az elfogyasztott alkohol mennyiségtől. Esetlenül, durván hátba veregeti, a pultra támaszkodik, hangosan rendel a pincértől. Megkapja az italát, koccintásra emeli.
- Zsoltikám! – bömböli – Állati a buli!
- Jaja – mondja a férfi, de szemét nem veszi le a táncparkettről.
A kollégája arrafelé néz.
- Jó bőr – mondja kissé kásás hangon – Meghúznám...
- Én meg is fogom! Még ma! – feleli a Zsoltnak szólított férfi, s közben poharát a pultra teszi, a háta mögé.
- Az kizárt! – feleli a kolléga.
- Fogadjunk! – néz rá Zsolt komoly arccal.
A kolléga felröhög, kifröcsög száján a fehérbor. Megint hátba veregeti Zsoltot:
- Jó, fogadjunk – hahotázik tovább – tízezer forintban.
Kezet ráznak, megkérik a mellettük álló kollégát, hogy „vágja el".
- Na, akkor csak figyelj! – villant mosolyt Zsolt és a táncparkettre indul.
Felkér egy idősebb kolléganőt, aztán egy másikat, majd egy harmadikat. Illedelmes, udvarias. Igyekszik, minden partnerével a lányhoz közel táncolni. Egyszer még rá is mosolyog. Helyére kíséri a harmadik hölgyet, megköszöni neki a táncot, majd a lányhoz megy.
- Szabad? – kérdezi szinte félszegen.
A lány széles mosollyal bólint. Épp egy lassú szám csendül fel. Táncolni kezdenek. A férfi udvarias, kezét a lány háta közepén nyugtatja, nem lép hozzá túl közel. Tudja magáról, nagyon jól táncol. Nem volt hiába az esküvő előtt a féléves táncoktatás! Határozottan vezeti a lányt, örömmel konstatálja, hogy hagyja magát. Mikor vége a számnak, ránéz:
- Van kedved inni valamit? Egészen megszomjaztam.
- Persze, menjünk – feleli a lány.
A bárpulthoz sétálnak, megkérdi, mit kér, rendel mindkettőjüknek. Mikor átveszi a poharakat, a kollégájára kacsint, az meg felröhög.
- Menjünk, keressünk egy csendesebb sarkot, nagy itt a tömeg, sok az ittas ember – néz jelentőségteljesen a kollégára.
Pár perccel később a szórakozóhely egyik sarkában ülnek, kis kerek asztalnál, kényelmes, bőrfotelekben, csendesen beszélgetnek.
- Tudod - szólal meg egyszer csak Zsolt – na - zavartan köhint, a poharával babrál. – El kell mondanom valamit, Nóra – fejét lehajtja, alulról felfelé néz a lányra.
– Mióta először megláttalak, úgy érzem, van benned valami nagyon különleges. Biztosan észrevetted, kicsit kerüllek. Kérlek, bocsásd meg ezt nekem! Vonzódni kezdtem hozzád és... - félrefordítja a fejét, lesüti a szemét, nagy levegőt vesz – ez helytelen. Nős vagyok. Tilos ilyesmit éreznem. Ne mondj semmit! – emeli fel a kezét. Egyszerűen muszáj volt elmondanom Neked. Te vagy a legkülönlegesebb lány, akit ismerek.
A lány elpirul, belekortyol az italába. Lassan teszi le a poharat a kis asztalra, majd a férfi karjára simítja kezét, gyengéden megszorítja.
- Ah! – kapja fel Zsolt a fejét – Azt hiszem, ostobaság volt elmondanom. Az alkohol tett ilyen bátorrá, azt hiszem – löttyinti meg italát a poharában – Bocsáss meg nekem! Tudod, az utóbbi hónapokban nagyon magam alatt vagyok. A kedves mosolyaid olyan sokat jelentenek nekem! – mélyen a lány szemébe néz. – Nem szeretném mindezt elveszíteni a buta szövegelésemmel.
A lány oldalt hajtja kissé a fejét, úgy néz rá. Zsolt a hajába túr - a rakoncátlan tincs engedetlenül visszahull az arcába. Sóhajt. Arca gondterhelt.
- Nézd,- kezdi és megint mélyen a lány szemébe néz – az a helyzet, nagy gondjaim vannak. Ez szigorúan bizalmas! A feleségem alkoholista.
A lány megrendülten néz rá, mellkasa elé kapja a kezét, úgy suttogja.
- Sajnálom. Ez borzasztó!
- Nem akarlak a magánéleti problémáimmal terhelni! Félre ne érts! Csak azt akarom, tudd meg, miért olyan fontosak nekem a mosolyaid és miért mondtam el ezt Neked most. Senki sem tud a problémáimról... Benned megbízom.
- Egyfelől – kezdi a lány – köszönöm a bizalmad. Másfelől nálam jó helyen van a titkod, ne izgulj – apró kezét a férfi kézfejére teszi, megsimogatja. – Tudod, ritka az, ha egy férfi képes az érzéseiről beszélni. Hálás vagyok, amiért elmondtad.
- Szégyellem ezt a helyzetet. Vannak napok, amikor nem tudom, hogyan birkózzam meg ezzel – ismét a hajába túr. Szabad kezével a lány kézfejére simít, a poharáért nyúl. – A nők egymás közt el tudják mondani, amikor fáj valami, amikor bántja őket bármi is. A férfiak egymás közt ilyet nem tesznek. Aztán persze benne szorul a dolog az emberben. Egy idő után a férfi már nem is önmaga – belekortyol a poharába.
- Ha úgy érzed, segít, szívesen meghallgatlak.
- Köszönöm – fogja két tenyerébe a lány kezét – Hálás vagyok érte! Ha megengeded, élni fogok vele. De ne itt, ne ma – próbál mosolyogni – Ne tegyük tönkre ezt a jó bulit az én nyavalygásommal. Jövő héten egy kávé mellett? Munka után?
- Rendben – feleli a lány.
- Egy dolgot még elmondhatok?
- Persze! Hallgatlak.
- Az a legeslegrosszabb, hogy hónapok óta semmi intimitás nincs az életemben. Az, ahogy az előbb megérintetted a kezem, fájón rávilágított erre. Ugyanakkor hónapok óta ez az érintés a legszebb dolog, ami történt velem. Köszönöm!
A lány kedvesen rámosolyog, megszorítja a kezét, ő pedig gyengéden visszaszorítja.
- És most, - mondja Zsolt, - elég a búslakodásból – aki ilyen szép, mint te, annak a táncparketten a helye, hogy mindenki megcsodálhassa. Visszakísérlek.
Azzal odasétálnak a táncoló emberek tömegéhez.
- Maradsz még? – kérdezi Zsolt a lánytól.
- Persze – feleli zavartan Nóra.
- Akkor később, még látjuk egymást. Nehogy elmenj köszönés nélkül! – simít végig a lány karján.
- Semmiképp – mosolyog vissza Nóra.
Azzal otthagyja a táncparketten, a kabátjáért megy, felveszi, kilép a szórakozóhely ajtaján. Mellbe vágja a kinti hideg. Előveszi a telefonját, feloldja, megkeresi a számot, elindítja a hívást. Három csörgés után kedves női hang szól bele:
- Csók, Drágám!
- Csók, Kedves! – mondja a férfi – Annyira hiányzol, muszáj volt, hogy felhívjalak és halljam a hangod. Ugye még nem aludtál?
- Nem, még olvasok. Kristóf nemrég aludt el.
- Legszívesebben most azonnal hazamennék hozzád! – mondja meleg hangon a férfi – De még csak most jön az a rész, amikor smúzolnom kell a főnökeimmel, tudod, hogy biztosan előléptessenek. Nem szeretem ezeket a helyzeteket! Lehet, hagyom a fenébe az egészet, inkább elindulok haza hozzád. Az izgalmasabb! – mosolyog bele a telefonba.
- Valóban izgalmasabb – kacag a felesége -, csakhogy én holnap is itt leszek, a főnökeid meg most vannak olyan állapotban, hogy megpuhítsd őket. Úgyhogy azt hiszem, kénytelen leszel még maradni egy kicsit. Mindjárt két gyerekes apuka leszel. Szükségünk van a zsíros állásodra, tudod – nevet az asszony.
- Hát jó – mondja lemondóan – akkor kénytelen leszek maradni. A feleségem szava számomra parancs!
Az asszony kuncog, ő vele nevet.
- Tudd le az előléptetéshez szükséges smúzolást, aztán siess haza.
- Igenis asszonyom! Megyek, bevetem magam, hogy ön nyugodt legyen az anyagi jövőnk szempontjából. Nem tudom meddig fog tartani, de ígérem, kitartó leszek.
- Én itt az ágyban megvárlak – nevet az asszony – Már alig bírom nyitva tartani a szemem.
- Szép álmokat, gyönyörűm – mondja a férfi – Majd hozzád bújok, ha hazaértem.
Elköszönnek egymástól, zsebbe csúsztatja a telefont.
„Ez kész, minden rendben" – gondolja – „Akkor jöhet a fogadás elnyerése."
Széles mosollyal az arcán sétál vissza a szórakozóhelyre.
Szemével megkeresi a lányt, majd hozzásiet. Táncolnak, nevetnek.
- Sétálunk egyet? – kérdezi a férfi – Elképesztően meleg van itt bent.
- Jó ötlet – mondja a lány, pihegve a sok tánctól.
Felveszik a kabátjaikat, kilépnek a hidegbe. Csendben sétálnak egymás mellett.
- Nagyon hideg van – húzza össze magán fázósan a kabátot a lány.
Zsolt magához húzza. Megöleli. Csókolózni kezdenek.
- Most mondhatnám, te jó ég mit teszek... ezt nem szabad – súgja a lány hajába – és igaz is lenne... de hónapok óta, nem csókoltam meg senkit és túl jó ahhoz, hogy abbahagyjam... - hajol újra a lány ajkaira.
Kis idő múlva elhúzódik, megfogja a lány vállait, eltartja magától.
- Mit teszel velem, édes Nóra? Mit? – néz mélyen a lány szemébe – Mindjárt kettéhasadok – elengedi a lány vállait, lehajtja a fejét. – Ez a legjobb dolog, ami történt velem egész évben, ugyanakkor... Nem ígérhetek neked semmit, nem adhatok semmit, csak ezt itt és most. És ez tisztességtelen. Ne haragudj!
- Ne kérj bocsánatot az érzéseidért – simogatja meg a lány az arcát. – Inkább csókolj még – hajol közelebb, s ismét elvesznek egymás karjaiban.
- Itt lakom nem messze – súgja a lány – Gyere el hozzám...
- Nem tehetem! Hogy tehetném ezt veled? Mondtam... Nem tudok adni semmit – a probléma odaköt a házasságomba és... - Nem, édes Nóra. Te ennél többet érdemelsz. Semmire sem vágyom jobban, hidd el! De ez végtelen önzés lenne részemről. Gyönyörű vagy! – simogatja meg a lány arcát.
A lány kézen fogja, a szemébe néz, úgy mondja:
- Nem kérek semmit, nem várok el semmit. Most gyere fel hozzám. Ez lesz a mi kis ajándékunk egymás számára – mosolyog.
Másfél órával később egyedül ér vissza a szórakozóhelyre. A kollégája ott támaszkodik a bárpultnál. Szélesen vigyorog, mikor meglátja, rendel neki is egy whiskyt, felé nyújtja.
- Hoztad a tíz-ezresem? – kérdi röhögve.
- Ó, nem egészen – feleli Zsolt és előveszi a telefonját. Feloldja, koppint néhányat a képernyőn, majd a kolléga felé fordítja.
A képen Nóra, ágyban fekszik, a takaró lecsúszott karcsú derekára, csupasz, tejfehér bőre szinte világít. Karjai a feje felett, apró mellén a mellbimbói felfelé merednek, sötét haja szétterül a párnán, szeme csukva, ajkain félmosoly bujkál. A kolléga előveszi a pénztárcáját, keres egy tízezrest, összehajtja, Zsolt ingzsebébe tűri.
- Most pedig meséld el az összes mocskos részletet – vigyorogja.
Mindketten a bárpulthoz fordulnak, Zsolt kaján vigyorral mesélni kezd...
Nyitókép: Shutterstock