Nagyon fontos a szeretet- és kommunikációs nyelvek ismerete a gyermeknevelésben

Sok esetben éppen berögződött kommunikációs sémáink akadályoznak minket abban, hogy a megfelelő módon közöljük mondandónkat, pláne olyan esetben, amikor feszültek, dühösek vagyunk, hiszen ilyenkor a felfokozott érzelmek könnyen elsodornak a józan gondolkodástól.

Fontos tudatosítani, hogy amikor szeretet- és kommunikációs technikákat tanulunk, nem beszélgetési technikákat sajátítunk el, hanem egy kölcsönös, egymást támogató kapcsolati szemléletet alakítunk ki.
Igényeink, érzelmeink, gondolataink megfelelő közlése mindig fontos. A szülő-gyermek kapcsolatokban kiemelt jelentőségű, hiszen egyrészt egész életünkre megalapozza a másokhoz való viszonyunkat, emellett azt, miként ismerjük fel a saját- és mások szükségleteit, hogyan alakítsunk ki kölcsönösen támogató és elfogadó kapcsolatokat.

A különféle technikák ismerete abban is segít,hogy szülőként konfliktusok esetén is képesek legyünk megértéssel, elfogadással fordulni a gyermekünk felé és erős érzelmi felindulás alatt sem engedjük, hogy felindultságunk és dühünk – ezek sok esetben tehetetlenségből fakadnak – romboló módon, meggondolatlan szavak és tettek formájában robbanjon ki.

Szülőként az egyik talán legnehezebb dolog – főleg kamaszok esetében –, nyugodtnak maradni egy erős konfliktus helyzetben is, kordában tartva a saját indulatainkat. Mindenképpen megéri, hiszen a mi nyugalmunk és összeszedettségünk átragad a gyerekünkre is és így a saját példánkkal tanítjuk meg az erőszakmentes és támogató kommunikáció működését, megalapozva ezzel, hogy felnőttként kölcsönösen kielégítő kapcsolatokat építsen ki.

A gyermekek akkor érzik magukat teljes biztonságban, ha tapasztalják, hogy az irántuk érzett szeretet nem feltételekhez kötött, ha tudják, hibáikkal, más véleményükkel, tőlünk eltérő viselkedésükkel együtt is elfogadjuk és szeretjük őket.
Ennek elengedhetetlen eszköze, hogy nemcsak szavainkkal, de a tetteinkkel is biztosítjuk őket erről, s itt jön képbe a megfelelő kommunikációs technikák használata. Ezek közé tartoznak a támogató-, elfogadó-, meghallgató módszerek és az „én-üzenetek".

Az „én-üzenetek" során mindig arról beszélek, a másik viselkedése mit váltott ki belőlem. A saját érzéseimről beszélek és kerülöm a hibáztató, negatívan minősítő „te-üzeneteket", melyek rombolják a gyermek énképét és az elfogadhatatlanság érzését erősítik benne, kialakítva egy erős ellenállást, ami lehetetlenné teszi a pozitív konfliktuskezelést.

A beszéd gyógyító hatása nemcsak akkor érvényesül, ha beszélgetünk a gyerkőcünkkel. Akkor is működik, ha passzívan figyelünk, hallgatunk, és elfogadásunkat a gesztusainkkal, egy érintéssel vagy éppen csak a jelenlétünkkel fejezzük ki. A támogató kommunikáció már önmagában is enyhíti a szorongást és javíthatja a partner érzelmi állapotát. A leghatékonyabb stresszcsökkentők közé tartoznak a nyílt, világos üzenetek, valamint a különböző verbális, nonverbális kommunikációs formák – hallgatás, kérdezés, érintés, visszacsatolás, bólogatás – melyekkel nemcsak biztosítjuk a gyermeket arról, hogy fontos a véleménye, az érzései, de kíváncsiak is vagyunk rá, s támogatjuk abban, hogy ezeket képes legyen kifejezni. Ennek hatására a stressz okozta kortizol hormon szintje és a feszült állapotban lévő gyermek erős érzelmi állapota is csökkennek, lehetővé téve, hogy befogadó állapotba kerüljön és nyíltan beszélni tudjon az őt foglalkoztató problémákról.

Végül, de nem utolsósorban, ha ismerjük az öt szeretetnyelvet és azt, hogy egy családon belül is lehet más a szeretet nyelvünk, kölcsönösen megtanulhatjuk alkalmazni a többit is, hogy azt tudjuk adni és úgy, ahogyan a másiknak szüksége van rá.

Van, akinek az elismerő szavak jelentik a szeretet megnyilvánulását, mások a minőségi együtt töltött időt értékelik annak, van, aki a kapott apróságoknak örül, akad, aki megbecsüli ha gondoskodnak róla (főznek, mosnak) és sokak számára a szeretet egyértelmű jele a testi kontaktus, az érintés. A szeretet nyelvek puszta használatával megerősítjük a gyermekünket abban, hogy vigyázunk rá. Figyelünk arra, hogy a számára megfelelő módon fejezzük ki a szeretetünket és tudatosítjuk benne, hogy úgy fogadjuk el, ahogy van, és ezért hajlandóak vagyunk azokat a technikákat is megtanulni és alkalmazni, amelyek számunkra ugyan apróságnak tűnnek, de a számára az abszolút biztonságot és elfogadást jelentik.

Nyitókép: Shutterstock