Nagyon fiatalon lettem édesanya, ez volt életem legjobb döntése

Mit jelent manapság az, hogy valaki fiatalon, vagy túl fiatalon válik édesanyává? Mihez képest fiatal? Önmagához, vagy a társadalmi elvárásokhoz, az adott időszak a kor szelleméhez képest?

Ugyanis ezelőtt, nagyanyáink és dédnagyanyáink idejében természetesen volt, hogy a lányok húsz évesen már asszonyok voltak, és huszonöt éves korukra már a legtöbben nagycsaládosok voltak.

Ma, igaz, hogy már csak egyre kevesebben, de még mindig sokan vannak azok, akik csúnyán néznek azokra a nőkre, akik a húszas éveik elején már feleségek és édesanyák is. Pedig ha jobban belegondolunk ez a női princípium legszebb és legigazibb betöltése. Az, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben kitolódott a párválasztás és a gyerekvállalás, az egyetlen dolognak, a karrierépítésnek és az egzisztenciateremtésnek köszönhető. Így a legtöbb fiatal átlagosan huszonnyolc és harminchárom éves kora között mondja ki a boldogító igent, és a harmincas éveikben válnak anyává és apává.

Nincs is ezzel semmi baj, hiszen mindenkinek a saját tempójában kell haladnia. Ám az, hogy a többség emellett az életpálya modell mellett teszi le a voksát még nem jelenti azt, hogy azok a párok, akik már  húszévesen a szülővé válást választják, rosszul, vagy felelőtlenül döntenének.

Nagyon sok fiatal nő már gyerekkora óta a házasságról, és az anyaságról álmodozik. Arra a pillanatra vár, hogy a mellére tegyék újszülött kisbabáját és átélhesse az anyaság szépségét.

Így történt ez a testvéremmel is.

Egész gyerekkorunkban csak arról beszélt, hogy milyen esküvői ruhát szeretne, és természetesen szinte éjjel nappal a babáit ringatta. Azok, akik hisznek a vonzás törvényében biztosan azt mondják, hogy éppen ezért találta meg már a középiskola végén azt a fiút, aki valóra váltotta a legromantikusabb álmait is.

Tizenkilenc éves volt, amikor kimondta a boldogító igent, majd egy évre rá megszületett az első kislánya, aki egy az egyben az ő mini verziója lett. Csodálattal figyeltem őket, a tőlem öt évvel fiatalabb húgom tökéletes édesanya volt már az első pillanatokban is.

Forrás: Shutterstock

A testvérem, aki egyébként ma is egy babaarcú nő, gyakran mesélte, hogy ha a kislányával kettesben sétálnak, vagy beülnek, egy cukrászdába a legtöbben azt hiszik, hogy a kishúgával van. Ezen mindig jót mosolyog és büszkén elmondja, hogy nem, ő nem a nővére a kis csöppségnek, hanem az édesanyja.

Ezen persze a legtöbben láthatóan meglepődtek, és voltak, akik le sem tagadhatták, hogy azonnal azon kezdtek el gondolkodni, hogy: „Te jó ég! Hány évesen szült az a nő?"

Mások csodálattal és gyönyörködve tekintettek a fiatal, de annál belevalóbb édesanyára aki, tökéletesen és ösztönösen teljesítette anyai kötelességeit.

A testvérem a korához képest mindig is érettebb és határozottabb volt a társainál. Ezért a családon belül senki sem lepődött meg azon, hogy ilyen fiatalon az anyává szeretett volna válni. De ami a legfontosabb, hogy senki sem kételkedett benne, hogy tökéletesen fogja teljesíteni ezt az életre szóló, sok lemondással és feladattal járó, ám gyönyörű feladatot.

Mára egy csodálatos húszas évei végéhez közeledő kétgyermekes édesanya és feleség vált belőle, aki amellett, hogy ellátja a családját megtalálta azt a vállalkozást is, amiben maximálisan kiteljesedhet. Nem csak anyaként, hanem üzletasszonyként és nőként is sikeres. Lassan a kisebbik gyermeke is iskolába megy, így neki nem csak a munkájára, de magára és a párkapcsolatára elegendő ideje van.

Amíg a kortársai csak most lettek jegyesek, vagy éppen befejezték az egyetemet ő családot teremtett, ami abban is segített neki, hogy megtalálja önmagát, és magabiztos felnőtt nőként élhesse az életét. Bármikor kerüljön is szóba a családalapítás, ő mindig büszkén mondja el, hogy élete legjobb döntése volt, hogy fiatalon lett édesanya. Mindenkit arra biztat, hogy bátran vágjanak bele ebbe a hatalmas és életre szóló kalandba.

Nyitókép: Shutterstock

Makra Lídia 

    Ezek is érdekelhetnek