A fenntartható halászat valódi arca: a sorozat, ami egy életre elveszi a kedved a halfogyasztástól

Van az a film, aminek napokig a hatása alatt vagyunk, és van az, amelyiket látva teljesen megváltozik az életünk. Nos, a Netflix megrázó dokumentumsorozata, a Seaspiracy, vagyis A fenntartható halászat valódi arca nekem utóbbi: mióta láttam, egészen máshogy tekintek a világra, a tengerekre, a halakra, és nem utolsó sorban az emberekre...

Hamar felkapta a média a Netflix rendkívül felkavaró filmjét, a Seaspiracyt. A történet röviden és tömören arról szól, milyen károkat okozunk mi, emberek a tengereknek, az óceánoknak, és ezek élővilágának a kereskedelmi halászattal. Miközben vígan éljük az életünket, elképesztő méretű pusztítás zajlik. A dokumentumfilm tisztán rávilágít arra, hogy ha nem akarjuk, hogy 20 év múlva üresek legyenek az óceánjaink, a legjobb, amit tehetünk, hogy csökkentjük, vagy teljesen felhagyunk a halfogyasztással, ugyanis a halott tengerek halott bolygót eredményeznek. Amennyire felkavaró, annyira szélsőséges is ez a 89 perces dokumentumfilm, ami az emberi pusztításra és a megoldandó feladatokra összpontosít.

A Föld élővilágának közel 80%-a a tengerekben, óceánokban él. A bálnák segítenek életben tartani az óceánt, ugyanis amikor a felszínre jönnek levegőért, megtermékenyítik a fitoplankton nevű apró növényeket, amelyek évente négyszer annyi szén-dioxidot kötnek le, mint az amazonasi esőerdő, és az általunk belélegzett oxigén 85%-át termelik meg. Ezeknek az állatoknak a védelme egyenlő a bolygó védelmével, ugyanis ha a delfinek és a bálnák kipusztulnak, az óceán velük pusztul. És ha az óceán kipusztul, az emberiség is.

Nos, máris egy elég erős tényfeltárás, amiről ez idáig fogalmam sem volt, de ne akadjunk le, elhangzottak ennél sokkal brutálisabb dolgok is. Például az, hogy 150 millió tonna műanyag hulladék úszkál a Föld tengereiben és óceánjaiban, és mára legalább 500-szor több mikroműanyag van a vízekben, mint csillag a Tejúton. A film hamar kitér a bálna és delfinvadászatra, amire gondolva könnybe lábad a szemem. Japánban, Taidzsi városában évente 700 delfint és kis bálnát terelnek egy öbölbe, majd mészárolnak le, ami még a műanyagoknál is nagyobb gondot jelent. Teszik mindezt titokban. Felmerül, hogy mégis miért ölik meg ezeket a szerencsétlen delfineket, akik okosak, intelligensek, és nagyon tanulékonyak? Hiszen egy halott delfin nem utat be trükköket. Nos, erre is választ kapunk a filmből, bár felesleges ebben logikát keresni.

„A halászok vetélytársat látnak a delfinekben. Úgy érzik, túl sok halat esznek meg, és ha megszabadulnak tőlük, több lehalászható hal marad"

150 millió tonna műanyag hulladék úszkál a Föld tengereiben és óceánjaibanForrás: Shutterstock

Nem csak a delfinek és cápák, de a tonhalak is bajban vannak. Ez a világ legdrágább hala, ami ma már veszélyeztetett, és magas ára miatt a kihalás felé sodródik: mára a faj kevesebb mint 3%-a maradt fenn. Ha már a cápákat említettük, a filmben megdöbbentő látni a kihalászott cápa tetemeket, amik uszony nélkül fekszenek a kikötő padlóján. A cápákat világszerte ölik a cápauszony leves miatt, amit főként Kínába szállítanak, ahol ez az étel státusszimbólum.

„A cápák őrzik az óceánok egészségét, a halállomány egészségét, etetik az ökoszisztémát, életben tartják a korallzátonyokat. Ha nincsenek cápák, ha a kihalásig esszük az uszonyukat, az óceán mocsárrá változhat, és mi halunk meg legközelebb"
-mondja az exkatona, akinek a lábát egy cápatámadás miatt kellett amputálni, így minden oka meg lenne arra, hogy a cápák halálát kívánja, mégse teszi.

„A cápák évente 10 embert ölnek meg, mi óránként 11 000 és 30 000 között. A cápák közel felét mellékfogásként ölik meg a kereskedelmi halászflották, majd hulladékként visszadobják a tengerbe"A film világosan rávilágít arra, hogy az óceán egészségéhez a cápákra ugyanakkora szükség van, mint a delfinekre és a bálnákra. A bycatch, vagyis mellékfogás a halászattal járó elkerülhetetlen rossz.Évente legalább 50 millió cápa kerül így hálóba, az elfogott tengeri élőlények mintegy 40%-a pedig még a hajóról való vízbe dobás közben elpusztul. Egy pasi elképzelhetetlen számokkal jön elő:
Izlandon egy hónap alatt egyetlen halászat 269 közönséges delfint, 4 fajból 900 fókát és 5000 tengeri madarat fogott ki, miközben több mint 4,5 millió halászhajó garázdálkodik a tengereken.
Az eldobott halászhálók veszélyességére sem hívják fel eléggé a figyelmet, pedig ezek rosszabbak, mint a műanyagok: évente 1000 teknős hal meg a műanyag miatt, a halászok viszont 250 ezret fognak el és ölnek meg VÉLETLENÜL!

Felmerül az emberben, mégis mit tehet a tengeri élővilág érdekében?

Nos, mindenki azt, amit akar, de az egyértelmű, hogy a halászok nem olyanok, mint a reklámból jól ismert Iglo kapitány. A halászhajók valójában tökéletes rendszerben működő gyilkológépek.

Jó tudni, hogy a tengereknek és óceánoknak az éghajlatváltozásban is fontos szerepük van, ezért is lenne fontos, hogy megőrizzük épségüket."A legjobb amit tehetsz az óceánért, ha kevesebb halat fogyasztasz"

-hangzik el, én pedig azóta erre az egy mondatra gondolok, és arra, amit láttam.

Látva a lazacfarmon tenyésztett, bűzlő, haldokló, beteg halakat, köszönöm, nem kérek a lazacból. Látva a tonhalakat, és azt, hány delfinnek kell meghalnia egy-egy ilyen halért, köszi, megvagyok tonhal saláta nélkül.

És ha valaki még nem látott volna bálnavadászatot, azt is bemutatja a film, az ember szíve pedig szó szerint megszakad. Látni, ahogy ezek az óriási állatok ártatlanul beúsznak az öbölbe, ahol az emberek, kegyetlen hidegvérrel meggyilkolják őket, több, mint borzalmas. A film ráébresztett arra, hogy nincs kegyetlenebb az embernél.

És ha valaki azzal magyarázná a halak pusztítását, hogy ezek CSAK halak, elmondanám, hogy ők is éreznek fájdalmat és félelmet, kíváncsiak, aggódnak, és sokkal intelligensebbek, mint ahogy eddig gondoltuk.

Nem kérek több halat, köszönöm!

Felmerül a kérdés, mi történik azzal, aki nem eszik több tengeri ételt, és a választ hallva még egyszerűbb lemondani a tengeri állatokról. 

„Nos, amiről lemarad, az a sok mérgező nehézfém, például a higany. Kevesebb dioxint és PCB-t visz be, melyek tartós, szerves szennyező anyagok. Tiszta hal nem létezik, csak szennyezett hal, és még szennyezettebb hal"

- mondja Dr. Michael Greger.

Téves információ az is, hogy a hal a létfontosságú Omega-3 zsírsavak legjobb forrása, ugyanis ezt az algasejtek termelik.Épp ezért lenne érdemes algát enni, nem pedig halat, és szépen, fokozatosan átállni a növényi alapú megoldásokra, amik a legelőremutatóbbak! Hosszasan tudnék még mesélni, mi mindenre döbbentett rá ez a film, de felesleges. A lényeg, hogy baromi szomorú a helyzet, de talán még nem késő felébredni. Ha azt akarjuk, hogy a gyerekeink, az unokáink, és az ükunokáink ugyanazon a bolygón éljenek, mint mi, össze kell fognunk a Földért! Én könnyedén lemondok a halfogyasztásról, és látva a film jeleneteit ez nem is esik nehezemre, de itt az ideje, hogy mindenki vállaljon EGYÉNILEG IS FELELŐSSÉGET, hiszen a tengerek, a halak, és a bolygó életben maradása mindannyiunk érdeke...

Nyitókép: Netflix

    Ezek is érdekelhetnek