Miért csak hazug, szemét alakokkal hoz össze a sors?!

Itt ülök a kanapén kisírt szemekkel, de amint belegondolok, hogy mi történt újra megtelnek könnyel a szemeim. Úgy érzem, mintha a szívem egészét tépték volna ki. Vége van. Egy újabb pofont kaptam az élettől. Most már a sokadik.

Úgy akartam ezt az egészet. Ezt, ami köztünk volt. Lehet, hogy csak az én fejemben létezett az idilli szerelmünk, a tökéletes kapcsolatunk? Lehet. Be kell látnom, hogy hazugság volt az egész, és valójában sokadik alkalommal csapom be saját magamat. Megint jött egy pasi, aki jó fej volt, kedves volt, beleszerettem és mi lett a vége? Itt ülök megtépázott lélekkel, összetört szívvel és úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Mit csinálok rosszul? Nekem nem jár az igazi boldogság? Ha minden pasi egy szemét sz*r alak, akkor én végeztem velük. Nem akarom többé ezt érezni.

Szerelem volt első látásra a kapcsolatunk, legalábbis én az első pillanatban beléd estem. Barna rövid tincseiddel, magas termeteddel és fénylő barna szemeddel azonnal levettél a lábamról. Vicces voltál, intelligens, csipkelődő, úgy éreztem, rögtön egy hullámhosszra kerültünk és megtaláltuk a közös hangot. 3-4 szerelmes, magával ragadó és mindent elsöprő hét következett, amikor szinte lélegezni sem tudtunk egymás nélkül. Minden szabad percet együtt töltöttünk, amikor pedig valami éppen szétszakított bennünket, a kezünkbe ragadt a telefon és mindent megosztottunk egymással. Úgy éreztem, hogy megtaláltam az igazit, akivel minden olyan tökéletes és aki mellett igazán boldognak érezhetem magam.

Forrás: Shutterstock

Az első hónap után egyik napról a másikra megváltoztál, elmaradoztak a szerelmes üzenetek, a jó reggelt hívások. Több találkozónkat is lemondtad furcsa okokra hivatkozva. Amikor rákérdeztem, terelted a témát és én pedig inkább nem firtattam tovább. Egyik este éppen a fürdőszobában voltál, amikor üzenetek hada érkezett a telefonodra. Egy idegen lány írta neked, hogy már nagyon hiányzol neki és alig várja, hogy újra együtt töltsétek az éjszakát. Lefagytam. A sors újra ismétli önmagát.

Megint beleszerettem egy balfékbe, aki kihasználta a szeretetéhségemet, a naivitásomat és elhitette velem, hogy én kellek neki. Pedig nem voltam más csak egy újabb trófea, egy újabb lány, akit kipipálhatott a listáján, akit miután megkapott, már egy bábuként kezelt és kedvére dobálgatott ide-oda. Én ezt már nem bírom tovább, elég volt ebből.

Miért érdemlem ezt? Nekem nem jár az igaz szerelem?

Én csak szeretni szeretnék és szeretve lenni, semmi más vágyam nincs. Közösen főzni, szótlanul ölelkezni, olykor némán szeretni egymást. Élményeket gyűjteni és minden pillanatot megélni. Ez az egyetlen vágyam.

Elegem van ezekből az idiótákból, akik csak összetörik a szívem. Elegem van az álmatlan éjszakákból, aminek a nagy részét könnyek között töltöm és attól félek, hogy ki és hogyan fog újra kihasználni.
Normális pasik hol vagytok? Hol vagytok ti, akik szeretitek és mebecsülitek a szerelmet, akik hosszútávon, őszintén terveztek és nem szaladtok el az első lehetőségnél? Egyáltalán léteztek még? Hol vagytok?

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?