Mit tudok mesélni az elmúlt évről?

Tizenegyedik éve, mindig valamikor karácsony és szilveszter között. Enikő azt mondta, hogy ez élete legsikeresebb éve volt. Elindította a vállalkozását, megvette álmai lakását - bár hitelre, de az nem számít, már félig az övé. Szerelem? Nem, az nem volt, vágja rá. "Ugyan kérlek, még egy jót dugni sem volt időm." Hogy megéri-e? Micsoda kérdés, ő még sosem volt ennyire boldog. Két tequilával később felhúzza a pólóját a bal oldalán, és pironkodva mutatja meg, hogy magára varrata: "2021".

Akkor rájövök, hogy tényleg boldog. Ő a jó úton jár. Elgondolkozom azon, hogy milyen furcsa, hogy az életben mind mást keresünk. Mindenkit más repít a felhők fölé. Barbit leginkább egy Boeing 787-es, mert fél évet volt Ázsiában önkénteskedni meg világot látni. Bejárta Indonéziát, csodálta a vietnámi naplementét, összeszedett egy gyomorrontást valami furcsa, penészszagú kajától. Azt mondta, hányna minden nap annyit, mint akkor, ha cserébe ott élhetne. De nem lehet.

Az apukája beteg lett. Nagyon. Elsírja magát, még nem beszélt nekünk erről. Ahogy arról sem, hogy megismerkedett kint egy francia fiúval, aki pont olyan, mint ő: álmodozó és utazó. Megbeszélték, hogy februárban végleg kiköltöznek, munkát keresnek, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A srácról tudtunk, a tervekről nem.

Léna pedig világra hozta a világ legédesebb kislányát. Azt mondja, hogy ez a legnagyobb öröm számára a világon. Léna.Jogász lett, férjhez ment egy bíróhoz, kertvárosi feleség lett - ő, aki egyszer menő ügyvéd lesz. Viccesen megemlíti, hogy az egyetlen zavaró tényező az életében a mindig flörtölni akaró szomszéd srác - aki körülbelül tizenkilenc éves.

Mondjuk, cuki, de mit akarna tőle? Abszurd az egész. Mi ajánljuk neki a Korhatáros szerelem című sorozatot, ő meg csak belenevetgél a poharába. Tisztában vagyunk vele, hogy soha nem tenné meg. Csak jólesik, ha szépnek mondják, ennyi az egész, neki nem kell már a kaland.

Beának sem, jelenti ki határozottan, majd megvillogtatja az ujján a karácsonyra kapott eljegyzési gyűrűjét. Megkérte a srác, aki miatt egy hónapja még az erkélyemen bőgött. Megvan erről a véleményem, de a többiek jeleznek, hogy fogjam be. Inkább kimegyek pisilni, míg tömik a fejét a "hol volt, hol nem volt" lávsztorikkal.

Mert mindenkinek van egy ismerőse, akinek az ismerőse pont így járt, és mégis milyen boldog házasságban élnek! "Amíg el nem váltak"- teszem hozzá, mert pont a történet végére érek vissza. Léna lángoló szemeivel néz rám, Bea meg kimegy cigizni - és ebből tudom, hogy még sincs minden rendben, mert csak akkor gyújt rá, ha boldogtalan. Ő is tudja, hogy tudom.

Ahogy azt is, hogy Kati influenszer lett - nem felejti el ezerszer az orrunk alá dörgölni... Most is küldi a szelfiket, nyomja fel őket Instára, hogy #girltalk meg #bff. Amikor Enikő megkérdezte tőle, hogy nem túl öreg-e ehhez, dacból azt a címet adta a képnek, hogy "a harminc az új húsz", pedig egyedül ő az, aki betöltötte közülünk a harmadik x-et is.

A bikiniről végül képbe kerülök én is, a horvátországi szállodákban szexelős orvosbarátnő,
a doktorné, ahogy mostanában hívnak. Elmondom, hogy Hubával nem tudom, hogy vagyunk, szeretem, az biztos. Ellenben, hogy ő mit érez, azt nem tudom. Vigasztalni próbálnak, de közlöm, hogy hé, de amúgy én boldog vagyok! És tulajdonképpen nem is hazudok.

Azt hiszem, megtaláltam az Igazit - az egy dolog, hogy úgy Petrásan tökre elbasztam - de itt van, létezik, egy városban velem, és nekem már ez is csoda, tündérmese, mert tényleg azt hittem, sosem jön el. De megtörtént, megérkezett, és nem fogom elengedni.

Az új év egy új kezdet lesz, aminek teljes fegyverzettel vagyok képes nekiindulni. Erős katonaként csatába menni, harcra készen, és végül királynőként a trónjára ülni annak, ami engem a legboldogabbá tesz: a szerelem.

Nyitókép: Shutterstock