Tökéletességre törekedsz? Kínos pillanatokat okozhatsz ezzel magadnak

A napokban találkoztam Anabella barátnőmmel, akinek az élete valóban olyan, mint a mesében. Gyönyörű gyerekek, egy jóképű férj, menő munka, álomélet. Legalábbis a közösségi oldalakon mindenki ezt láthatja. Ha akarnánk, se tudnánk hibát találni a fotókon, és nem tudnánk belekötni semmibe. Engem mégis az a kérdés foglalkoztat, hogy valóban jó, hogy csak ezt látja a szomszéd lány, aki már évek óta kétségbeesetten keresi a szerelmet? Vagy Ági, Anabella barátnője, aki annyira vágyik már egy gyermekre, hogy szinte barátnője gyermekét tartja a sajátjának?

Anabella a valóságban is a tökéletességre törekszik. Számomra már-már fárasztó figyelemmel követni a folyamatos posztolást, hogy a fotókon a gyerekek körül mindig tisztaság és rend honol, holott tudjuk, hogy két kicsi gyerek mellett nem egyszerű az élet. A hangsúly itt inkább azon van, hogy Anabella mindent úgy próbál beállítani, mintha a háttérben minden pont olyan lenne, mint a fotókon. Pedig mindenki tudja, hogy a cukormáz valójában az édességek velejárója, nem pedig a valóságé. A tökéletlenség tökéletes csomagolópapírba csomagolva.

Én azonban tudom, hogy ez nem így van. Valahányszor találkozunk, a tökéletes smink mögött felfedi a valódi arcát. Szerencsés vagyok, hogy engem beavat az életébe, mert már elég régen és elég jól ismerem őt ahhoz, hogy tudjam, az élete közel sem fenékig tejfel. Most biztosan azt kérdezed, hogy akkor miért tűnik úgy, mintha az ő életében minden puzzle darab a helyén lenne? Mert csak ebbe enged betekintést. Se többe, se kevesebbe.

Anabella amellett, hogy mindig mindenkinek igyekezett megfelelni, alárendelte magát a családjának, és most az egyedüli "szórakozása" a posztolás. A túlzótt közösségi jelenlét. Korábban is aktív volt a közösségi felületeken, de most aztán még inkább. Bár nekik is vannak veszekedéseik a férjével, és a fotókon lévő boldog arcok sokszor nem a valóságot tükrözik, ő mégis csak ezeket a pillanatokat engedi láttatni.

Szerintem a valóság hű tükörképe nem ezeken az oldalakon keresendő, mégis azt gondolom, hogy sose szabad készpénznek venni bármit. Nem kell mindent elhinnünk, a fotók nagy része ugyanis nem a valóságot mutatja, hanem egyfajta albumként funkcionál. Azzal lehetne vitatkozni, hogy ez mennyire károsvagy nem az, de ha előveszünk egy régi fotóalbumot, ott is csak a boldog pillanatainkat láthatjuk, és nyoma sincs szomorúságnak. Az ember alapvető természete ilyen, hiszen ezekre a közösen megosztott boldog pillanatokra vagyunk kíváncsiak még évek múltán is.

Nyitókép: Shutterstock