A tökéletesség hajszolása egyenes út a rabság felé

A boldogság nem csupán az ölébe hullott, de ott is maradt és végigkísérte őt csodálatos, néha hullámvölgyekkel tarkított, de meglehetősen szép pályafutása során.

Hogy mégis miért volt akkor elégedetlen? Miért érezte azt, hogy boldogtalan? Az állandó perfekcionizmusa szinte már az őrületbe kergette. Sosem volt elég, mindenből még szebb, még jobb kellett. Nem érte be csak a széppel és csak a jóval. Az élvezeteket pengeélen táncoltatta.

Vajon hol ér véget a karrierünk csúcspontja? Meddig kell magunkat a végtelenségig csatába küldeni? Miért érezzük folyton azt, hogy nem vagyunk elég jók és még többet szeretnénk? Leila már mindent bizonyított, amit csak lehetett. Sokkal nagyobb elvárásai voltak önmagával szemben, mint amit mások elvártak tőle. Nála az elégedettség érzése csak átmeneti, hiszen mindig jön egy új feladat, vagy kihívás, amit feltétlenül meg kell ugrani.

Ez gyakran stresszhez, kiégéshez, és adott esetben egészségügyi problémákhoz vezet, hiszen egyszerre tökéletesen teljesíteni mindenhol lehetetlen küldetés. Leila egy cukrászda boldog tulajdonosa. Gyerekkora óta tudta, hogy az élete a sütemények körül forog majd. Mindig is imádta az édességeket. Egy ideig rendelésre készítette őket, majd ebből a kis műhelye egy nagyobb álommá nőtte ki magát. Azóta pedig a siker töretlen, egyre több helyen nyitotta meg jobbnál jobb édességboltjait, és sikeres üzletasszonyként menedzseli a hétköznapokat. Ám azóta is minden másban a tökéletességre törekszik.

Mióta megteheti, vett magának egy csodaszép házat, két kocsit, így már-már görcsösen szeretne kitűnni a tömegből. Mikor legutoljára találkoztunk boldogtalannak láttam. Én, aki csak a töredékével rendelkezem annak, mint amivel ő, sokkal boldogabbnak érzem magam. Leila nagyon megváltozott. Már nem az a lány, mint akinek megismertem. Állandóan valami után fut, mintha nem tudna leülni és nem tudná élvezni azt a sok mindent, amit megteremtett magának. Mintha nem lenne büszke magára, és már régen elfelejtette volna, honnan jött és mennyi mindenre tett szert.

Csak hátra kellene dőlnie, és élvezni azt a sok mindent, ami már az övé, nem pedig görcsösen hajtani a még több, még jobb felé.

Nyitókép: Shutterstock