És mikor kezdett alábbhagyni a lángolás? Miért nem vette észre? És mi lesz az "örökké szeretni foglak, és mindig együtt leszünk" ígéretekkel? Ezek semmit sem jelentettek? Nem voltak igazak? De. Abban a pillanatban, amikor elhangoztak, azok voltak. Legalábbis az érzések.
De bizony hiába "az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó" örök érvényű közmondás, mégis sokan járunk úgy, hogy a másik fél kiszeret belőlünk úgy, hogy azt sokszor észre sem vesszük.
Kidobjuk a kapcsolatainkat is, mint a megunt ruhát vagy az elromlott tárgyakat. Szerzünk helyette egy frissebbet, újabbat.
Azt is használjuk egy darabig, majd ha már unalmasnak tartjuk, elhajítjuk. Virágról virágra szállunk, és ahol már begyűjtöttük a bódultsághoz szükséges édes szirupot, onnan tovaröppenünk.
Fogyasztói társadalmunk hozadéka ez, mely azt üzeni számunkra,
Vedd meg, használd, majd dobd el!
Ne javítsd meg, van másik!
- hirdetik a reklámok, ezért nem is gyártanak már életre szóló termékeket. Emlékeztek a régi mosógépekre meg tévékre? Ezekben még megbízhattunk, hiszen élethosszra tervezték őket. És nem is volt kérdés, hogy hívjuk-e a szerelőt, ha elromlottak. És mi van ma? Ezt már nem éri meg megjavítani, vegyen egy újat! - közli a legtöbb esetben a szakember.
Vagy olyan összeget vág a képünkbe szemrebbenés nélkül, hogy magadtól nyúlsz az áruházi katalógusért, és kezded el böngészni azt. Hányszor hallod, hogy többe kerülne a javítás, mint egy vadi új termék!
Persze lehet, hogy silányabb lesz a következő, vagy csak ugyanolyan, mint az előző, melybe egyszer beleszerettél. Mégsem gondolkodunk, rögtön hajítunk. Vajon miért? Vonz az újdonság varázsa? Vagy csak egyszerűbb lecserélni a régit, és nem kínlódni vele?
Pedig nem tárgyak vagyunk, hanem érző emberi lények. Megérdemeljük, hogy megmentsük magunkat. Akarom mondani, az emberi kapcsolatainkat.
Tiszteletet érdemelnek az együtt töltött évek, a közös emlékek, az egykori érzések, a harcok, melyeket egy közös célért folytattunk, és hittünk! Hittük, hogy örökké kitartunk majd! Mi ketten, egy test, egy lélek az élet rögös útjain!
Mert örök érvényű a házi áldás:
Hol hit, ott szeretet, Hol szeretet, ott béke, Hol béke, ott áldás.
Önmagunkat áruljuk el, nem csak a másikat, amikor kidobjuk az egykor számunkra fontos értékeket. Ezért ne az érzést szeresd! Hanem az embert, akit egyszer nem véletlenül választottál ki a sok-sok melegséget és tüzet ígérő gyufaszál közül a gyufás skatulyádból, hogy lángra lobbantson! Légy felelősséggel a másik és önmagad iránt!
Vagy ha szerelmes vagy a szerelembe, tartsd fent az érzést! Mert sok kapcsolat menthető lenne, ha kommunikálnánk egymással. Nem csak élnénk a másik mellett, hanem meghallgatnánk.
Csekélységnek tűnő, mégis oly sokat jelentő apró figyelmességekkel halmoznánk el egymást.
Talán ezért is volt kifüggesztve vallási felekezettől függetlenül a házi áldás a nemesi és a jobbágy házakban egyaránt, egészen az 1960-as évek közepéig. Hogy emlékeztessen a valódi értékekre! És bár a tapéta kiszorította az ilyen és hasonló felvédő díszeket a házakból, sokszor ma sem ártana lelket pallérozó idézetekkel, őseink bekeretezett képeivel körbevenni magunkat.
Mert bár akkoriban is történtek megcsalatások, veszekedések, de még a zsúfoltság ellenére is nagyobb volt a békesség a lakásokban, mint ma: tv sorozatokkal, reklámokkal, videókkal hangos, rohanó és önző világunkban.
De ki emlékszik már arra, hogyan kell valamit megjavítani?...
Ha azt nézed, mi a jó a másiknak, nagyobb valószínűséggel kapod vissza te is ugyanazt a figyelmességet. Ha mégsem, akkor legalább megpróbáltad.
Bár a megélhetésért folytatott küzdelem felemészti az energiáinkat, bármilyen kevés is maradjon a nap végére, arra sose sajnáld, hogy kimutasd szeretetedet a másik iránt!
Nem szükséges drága ajándékokkal meggyőznöd a párodat arról, hogy fontos a számodra, elég ha megöleled, és nap mint nap apróságokkal leped meg:
Erről te jutsz majd eszébe a nap folyamán, és így, ha csak gondolatban is, de egész nap vele lehetsz.
Mivel mi nők, érzékenyek vagyunk az évfordulókra, ti, férfiak pedig rendszeresen elfelejtitek azokat, így nem árt, ha van egy közös eseményes fali- vagy asztali naptáratok, melybe kettőtök programjait és évfordulóit előre felvezetitek. Így aztán csak ránéztek, és mindenki tudni fogja, mihez tartsa magát!
Az sem titok, hogy imádjuk szeretve érezni magunkat, és azt is, ha a munkahelyünkön is látják kolléganőink, mennyire harmonikus párkapcsolatban élünk.
Azaz, ha egy futár jelenik meg napközben a cégünknél, aki nem az aznapi postát, hanem egy virágcsokrot hoz, nem fogunk tiltakozni, hogy ily módon leptek meg minket.
Nincs annál kiábrándítóbb, mikor nem személyes ajándékot kapunk, hanem csupán egy "Tudjuk már le!" csomagot nyomnak a kezünkbe. Ezért nem árt nyitott szemmel és füllel járkálni, hogy tudd, mire vágyik a másik.
Természetes igény az is, hogy bizonyos időközönként csak egymásra figyeljetek! Ezért legyenek fix közös napok, amik csak a tiétek és az az idő csak kettőtöké. Ilyenkor bármit csinálhattok: moziba, színházba, étterembe mehettek, a lényeg, hogy együtt tegyétek azt!
És ami a legfontosabb: mindig, minden körülmények között számíthass a társadra. A legnagyobb tűz is kialszik, ha sorozatosan cserben hagy a párod. És ez nem csupán a fontos események kihagyására, hanem a legszimplább be nem váltott ígéretekre is vonatkozik.
Hiszek benne, hogy fellángolhat minden kapcsolatban az egykori láng, de csak, ha mindig izzik legalább egy kis parázs. A tűzhely melegét soha ne hagyd teljesen kihűlni!
Mert a múltunk megér egy misét!
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.