Azért mert kedves vagyok veled, az nem azt jelenti, hogy flörtölök!

A munkahelyemen is egy igazi kincsnek tartanak, mert rajtam kívül senkinek nincs túl sok türelme az ügyfelekhez, és időnként átadják nekem a stafétát, ha fogyóban van az önuralmuk. „Zsani, légysziiii..." – nyöszörögte egyszer a kolléganőm, akinek nagyon leszívta a kedvét egy fiatalember értetlensége.

Azonban nem kevés hátulütője van annak, hogy ennyire barátságos és kedves vagyok. Például, az imént említett fiatalember, akinek átvettem az ügyintézését a kolleginámtól, némileg félreértette a kedvességemet. Leültem a székbe, és mosolyogva megkérdeztem, hogy miben segíthetek? Készségesen, érthetően tettem fel neki a kérdéseket, ő pedig a procedúra végére szinte már flörtölt velem; nyájasan mosolygott, mindenáron tartani akarta a szemkontaktust és időnként végig mért arctól lefelé - hiába volt visszafogott az öltözékem.

Még ugyanazon a hétvégén, amikor bulizni mentem a barátnőimmel és én voltam az italfelelős, a pultos srác is azt gondolta, mi ketten flörtölünk egymással... Pedig szimplán csak kedvesen, udvariasan kértem ki tőle az italokat és időnként adtam neki hozzá jattot is. Következő héten a felszolgáló srác környékezett meg a törzshelyemen, ahová minden reggel kávézni és reggelizni járok.

- Zsani, ugye? - kérdezte, amikor a kávémat készítette és rá akarta írni a nevemet.

- Igen - feleltem mosolyogva. Elvettem tőle a kávémat és gyanútlanul leültem egy szendviccsel az asztalhoz. Ahogy forgattam a poharat, megláttam, hogy a srác ráírta a telefonszámát. Mikor felpillantottam épp ment letörölni egy asztalt. Amikor találkozott a tekintetünk, rám kacsintott, majd folytatta a munkáját.

Melóban a kolleginám kiszúrta a kávéspoharamat.

- Hát ez? - kérdezte.

- Ez? Ez kérlek egy hatalmas félreértés. - feleltem, és már ki akartam dobni a poharat.

- Ne már! Mesélj! Ki ez és miért adta meg a számát?

- Ő az a felszolgáló srác, aki már majdnem fél éve ott dolgozik a törzshelyemen. Általában ő adja a kávémat meg a szendvicsemet és valamit nagyon félreértett kettőnkkel kapcsolatban. De már kicsit unom! Miért gondolják azt a hímek, hogy egy kis mosoly és kedvesség már flört?

- Azért Zsani, mert egyrészt nem ismerik a személyiségedet. Azt hiszik, hogy ez csak nekik szól, ott és akkor. Másrészt, mert ma már kevés a kedves csaj, és a flört kezd feledésbe merülni a kapcsolatok elején. Durr bele van! Vagyis az a jellemzőbb.

- De basszus, én mindenkivel ilyen vagyok. Ha pincérlány lenne, akkor vele is ilyen lennék... - feleltem nehezet sóhajtva.

Kedvesnek lenni egyáltalán nem könnyű. Mert egyesek hajlamosak félreérteni a flört és a szimpla kedvesség között határvonalat. Időnként összemossák a kettőt, máskor az egyik nem is ismert fogalom néhány ember számára, csak a másik... A felszolgálósrácot végül nem hívtam fel, nem is írtam rá. Nem akartam, hogy egy félreértésen alapuljon bármi is. Mindenesetre a hétvégén a nagymamámmal mentem el reggelizni oda, meg az új párjával, és a srác is láthatta, mikor az asztalnál ültünk, hogy a kedvességem és a mosolyom nem kiváltság, hanem természetes és mindenkinek szól.

Zsanett történetét Pokk Brigitta jegyezte le

Nyitókép: Shutterstock