Nagy dilemmában vagyok: melyik pasit válasszam? - bejegyzés egy Mérleg nő naplójából

Döntéshelyzetekben sosem voltam túl jó. Pedig mindig arra törekszem, hogy minden egyes helyzetben a legjobb elhatározásra jussak, de ez legtöbbször azt eredményezi, hogy órákon át örlődöm, néha napokon keresztül. Ennek legtöbbször az a vége, hogy inkább elodázom a döntéshozatalt. A legjobb barátnőm, Hanna sokszor a fejemhez vágja, mennyire nem állok bele helyzetekbe, konfliktusokba, ami igaz - mégsem jó hallani. Én csak mindig a legjobbat akarom mindenkinek, szükségem van arra, hogy az emberek jól érezzék magukat körülöttem és hát igen, ebbe beletartozik az is, hogy nem szeretek velük konfrontálódni.

Amúgy is annyira nehéz volt ez az időszak. Én szeretek nagyon társaságban lenni, ez a lételemem. Élvezem a kollégákkal való hosszú beszélgetéseket, szeretek csinosan felöltözni és flörtölni a helyes büfés sráccal. Ez a sok home office megőrjít, már kezdtem teljesen befordulni a tartós itthonléttől. Nekem igenis szükségem van a pezsgésre, a férfiak visszajelzéseire és mindenféle emberi interakcióra. Sosem értettem azokat az embereket, akiket az kielégít, hogy egész nap otthon ülnek és bámulják a monitort. Én nem ilyen vagyok, az tuti.

Szerencsére most egész sűrű az életem, igyekszem minél több programon részt venni. Annyira jólesik felvenni a szép ruháimat és tündökölni, mint régen. Ha őszinte akarok lenni önmagamhoz, sosem volt problémám azzal, hogy egy pasit az ujjaim köré csavarjak. Imádok flörtölni, s jó is vagyok benne. Múltkor beállított az irodába egy ügyfél és én rögtön lecsaptam rá. Persze csak szép finoman és nőiesen. Nagyon jólesett, hogy nem tudott nekem ellenállni. Kicsit flörtöltünk és én máris jókedvűen jöttem haza.

Most viszont nagy dilemmában vagyok: megismertem ugyanis Jánost, mellette pedig Attilát is. Annyira jellemző: már hónapok óta egyedül voltam és nem történt semmi, erre most két jó pasit is az utamba sodort az élet. Igazából mindkettő más miatt tetszik: Attila sikeres, jóképű, igényes, ami nekem nagyon fontos, János viszont igazi művészlélek, aki szeret koncertekre, színházba, múzeumba járni. Nekem nagyon bejönnek a művészlélek férfiak, hisz valahol én is az vagyok, de a külsőségek is fontosak a számomra. Viszont nem nagyon akarok egyszerre két pasit hülyíteni, szóval most nagy dilemmában vagyok. Már listákat is írtam a pozitív és negatív tulajdonságaikról, így próbálok dönteni, de egyelőre nem túl nagy sikerrel. Legjobb lenne őket összegyúrni, de hát ez nyilván nem lehetséges.

Hanna azt mondta, hallgassak a belső hangra, de az legalább annyira határozatlan, mint én. Kezdek egyre jobban belebonyolódni, mindkettővel jól érzem magam, de ettől meg folyamatos bűntudatom van, mert nem akarom őket megbántani. Nyilván az sem fair, hogy párhuzamosan randizok velük, egyelőre viszont mégis ezt teszem, amíg képtelen vagyok döntést hozni. Olyan bonyolult az élet... vagy csak én komplikálom túl? Na jó, nem agyalok tovább, inkább eszek egy sütit. Tegnap vettem többfélét, mert nem tudtam dönteni.

Nyitókép: Shutterstock