Miért nem úgy szeretem a páromat, ahogy azt ő szeretné?

Nem volt ez mindig így, sőt egyik párkapcsolatomban sem éreztem azt, hogy egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy kimutassam a másik felé az érzelmeimet. Általában túláradó érzelmek lesznek úrrá rajtam, már a párkapcsolatom legelején, de ezúttal ez most valami más. A párommal mintha nem is egy nyelvet beszélnénk. Még nem vagyunk együtt olyan régóta, de már most azt érzem, hogy valami meggátol abban, hogy kifejezésre juttassam az érzelmeimet. Persze ő csordultig van szeretettel és szerelemmel, de az utóbbi időben mintha meghátrált volna, ami nem tett jót az amúgy is labilis érzelmeimnek. Rosszul irányból próbáltunk meg közeledni a másik felé, és emiatt csúsztunk meg azon a bizonyos banánhéjon is.

Mintha nem találtuk volna meg az egymáshoz vezető utat, holott az elején mindketten bolondultunk egymásért. Bár a kezdetekkor megvolt ez a lángoló szerelem, utána mintha mindketten kimerültünk volna, és félrekommunikáltuk volna a szeretetünket. Emiatt legtöbbször a munka miatti fáradságot okoltuk, de később aztán már mást is. Kapcsolatunk akkor vett igazán fordulatot és akkor értettük meg igazán, hogy mit is szeretne igazán a másik, amikor leültünk és megbeszéltünk mindent.

- Lencsi, kitaláltam egy szuper programot a hétvégére, elviszlek egy csodaszép helyre- kezdi a párom nagy lelkesedéssel.

- Igazán? Na és hová? - csillant fel a szemem hirtelen.

- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk Milánóba? Csak egy röpke hétvégére.

- Hűha. Ez most meglepett, de tetszik az ötlet. De honnan jött ez az egész?

- Lehet, nem jól mutattam ki feléd a szeretetem, és dícsérő szavak helyett mással próbálkozom.

- Ne haragudj, kérlek, ha úgy érezted, hogy nem díjazom a szavaidat - de az valóban egyfajta nyomást helyezett rám, és szinte elmenekültem tőled. Eléggé tolakodónak éreztem a szereteted, pedig tudom, hogy nem ez volt a szándékod vele. Annyira sajnálom.

- Tudom, és sokat gondolkodtam azon, hogy kiruccanhatnánk a megszokottból, szerintem jót fog tenni mindkettőnknek.

Az én szeretetnyelvem az ajándékozás, a páromé pedig a minőségi idő. Az ajándékozás alatt nem a luxus ajándékokat kell érteni, és hogy folyton csak azt lesem, mikor lep meg már a párom valamivel, hanem magát a gesztust értékelem. Egy szál rózsának nagyon tudok örülni, amikor nincs születésnapom, nincs évforduló és ünnepek sincsenek, csak mi vagyunk ketten és a meghitt pillanatok, ami pedig a páromnak fontos.

Attól még, hogy együtt vagyunk a párunkkal, és úgy érezzük, ő életünk nagy szerelme, attól még nem biztos, hogy jól szeretjük őt. Ezért fontos még az elején kipuhatolnunk, de egyébként ezt érezzük is, hogy mi az, ami igazán örömet okoz neki.

Nyitókép: Shutterstock